A születési sorrend hatással van a személyiségünkre?
Minden népmesében a három királyfi, három királylány közül mindig a legfiatalabbik a legcsalafintább, a legszebb, a legbátrabb, a legsikeresebb. De vajon az életben is vannak hasonló törvényszerűségek?
Épp reggel láttam meg egy cikket a hvg.hu-n arról, hogy a születési sorrend csak egy „zombiteória”, ami mégsem befolyásolja a személyiségünket. A divatos elméletet Frank J. Sulloway találta ki Born to Rebel (Lázadónak születni) c. könyvében, ahol azt állítja, hogy a modern, nukleáris családban az elsőszülöttek sokkal jobban megkapják szüleik figyelmét, amiért testvéreiknek már meg kell dolgozniuk. Ez pedig a későbbi felnőtt személyiségükben fog kikristályosodni. Nem ördögtől való gondolat, és ha visszatérünk a népmesékre, ott is azt látjuk, hogy hiába a legkisebb a legokosabb, a szülők gyakran őket sorolják az utolsó helyre, az ő szavuk számít a legkevésbé. Gondoljunk csak a Só című mesére, melyben a legkisebb királylány azt mondja apjának, „úgy szeretlek, mint a sót”, és habár egyedül ez fejezi ki a valós szeretetét, mégis száműzetés lesz a sora a királylánynak.
Az elméletet azonban most sorra kérdőjelezik meg a tudósok, pszichológusok, akik megállapították, hogy a legkisebb testvér egyáltalán nem vállal több kockázatot, mint a nagyobb, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy ő lesz az, aki legyőzi a sárkányt, sőt a személyiségjegyekre sincs hatással az, ki mikor született a családban. Egyedül az intelligenciára van egy kicsi, ám nem számottevő hatása (1-2 IQ pont), amelynek oka az, hogy az elsőszülöttek több mentális ingert kapnak a szüleiktől, míg később, a testvér születésével már megoszlik a szülők figyelme.
Mindezektől függetlenül bátran kijelenthetjük, hogy a születési sorrend miatt a gyerekek akarva-akaratlanul másfajta figyelemben részesülnek, más problémákkal kell megküzdeniük. És bár a kutatások jelenleg nem támasztják alá, hogy ez bármiféle hatással lenne a személyiségükre és viselkedésükre, a szülőket mindenképpen kihívások elé állítja, ha megszületik a második gyermek a családban. De melyek ezek?
#1. Kihívás: Testvérféltékenység
Már az első gyerek érkezése is tartogat némi próbatételt a szülőknek, a kistestvér érkeztével azonban az addigra nehezen összekovácsolódott család újabb kihívások elé néz. A nagyobbik gyerek kifordulhat önmagából, visszatérhet régi, már meghaladott rituáléihoz (pl. ujjszopás), indulatos, agresszív lehet. Próbáljuk meg a legtöbb rítust, szokást változatlanul hagyni az életében, és biztosítsunk számára minél több lehetőséget az érzelmei kijátszására például a Sylvanian Families bari vagy chiffon kutyus családjával.
Olvassátok el korábbi blogbejegyzésünket a Sylvanian Families családról!
+1 Játéksziget tipp: Ha a kistestvér megszületik, „hozzon” valami ajándékot a nagyobbnak, ezért úgy érezheti, tényleg örömteli esemény a testvér születése, és a baba is gondolt rá. Egy apró plüss, egy Squeezamals állatfigura is elég, vagy bármi apróság, amire már régóta vágyakozik a bátyó vagy a nővér.
#2. A logisztika felborulása és multitasking
A kistestvér születésével a kialakított és jól bevált logisztika is teljesen felborul majd, gyakran fogunk az úgynevezett multitasking, többfeladatosság csapdájába esni. A szakértők azt javasolják, hogy minden egyes gyerek elfoglaltságait egyszerre kell ütemezni, például míg az egyik képet rajzol, addig tisztába tehetjük a kisebbet, vagy elmehetünk baba-mama jógára, míg a nagyobb az oviban van. Más anyukák támogatása is sokat segíthet.
#3. Kialvatlanság
Végre átalussza az egész éjszakát a nagytesó, mire újra kezdődhet az egész altatási cécó elölről. Rutinos, két gyermekes anyukaként viszont belekapaszkodhatunk abba a gondolatba, hogy az alváshiányos napok sem tartanak örökké. Próbáljunk meg türelmesek lenni, ha az alvási rutin az elsőszülöttnél is felborul átmenetileg. Végül úgy is minden visszarendeződik a normális kerékvágásba.
Olvasd el ezt is: 12 tudományos tény arról, hogyan alakítanak minket a testvéreink
Végül pedig nem árt számba venni azokat a dolgokat, melyek sokkal könnyebben mennek már két gyermekes anyukaként, például:
- Egy újszülött ápolása már egyáltalán nem olyan rémisztő kihívás
- Pontosan tudjuk, milyen felszerelésre van szükségünk, sőt ezek nagy részével rendelkezünk is
- Jobban bízunk az ösztöneinkben
- Jobban rá merjük bízni a párunkra a gyereket
- Van egy apró segítőnk, aki például felveszi a cumit, ha az leesett a földre
- A két gyerek órákig el tudja foglalni egymást
A Parents.com cikke nyomán