Perfekcionista gyermek: Dicsőség vagy inkább probléma?

Egy barátnőm hét éves fia a házi feladatát csinálta épp, amikor a barátnőm finoman rámutatott, hogy az 5-ös számot fordítva írta le. A kisfiú ezen annyira kiakadt, hogy levetette magát a padlóra, és önmaga szidalmazásába kezdett, amiért nem volt képes helyesen leírni a számot. Hiszitek vagy sem, ez a reakció javulás volt ahhoz képest, amikor az ábécét tanulta: akkoriban, ha nem írt le mindent tökéletesen, azonnal felhagyott a próbálkozással.

„A perfekcionizmus kísérlet arra, hogy szabályozzuk azokat a körülményeket, amelyek kellemetlenek a számunkra” – véli Michele Kambolis gyermek-és családterapeuta, a Stresszes generáció: Játékalapú eszközök a gyermeki szorongás leküzdéséhez című könyv szerzője. Szerinte a perfekcionisták számára ez a kontroll rövid távú megkönnyebbülést biztosít.

De hol van a határ a magasan teljesítők és a perfekcionisták között? Míg a magasan teljesítő embereket az az öröm motiválja, amelyet akkor éreznek, amikor a legjobbat hozzák ki magukból, addig a perfekcionistákat a kudarctól való félelem, az elfogadás iránti igény hajtja, és a hibákat bizonyítéknak tekintik arra, hogy nem elegek. A probléma gyökere a szorongás, de a legutóbbi kutatások szerint a genetika is szerepet játszik. Szerintem viszont leginkább a környezet okolható a gyermeki perfekcionizmusért. Ha belegondolok, mennyi ésszerűtlen követelménynek kellett megfelelnem iskolás koromban, és milyen számonkérést kaptam egyes tanáraimtól, amikor nem tudtam eleget tenni az elvárásuknak, akkor egyáltalán nem lepődök meg azon, miért is küzdök olykor még most is a tökéletességre való törekvés borzasztó lidércével.

A perfekcionizmus jelentős hatással lehet a gyerekek jólétére és kapcsolataira is. Az önkritika végső soron alacsony önértékeléshez vezethet, ráadásul a teljesítményre is hatással van, hiszen a perfekcionisták gyakran hagynak fel a feladataikkal, hogy elkerüljék a kudarcot, a kockázatvállalással járó hibázási lehetőségeket. Kambolis szerint ráadásul a perfekcionista gyerekek a halogatás mesterei, hiszen rettenetesen félnek a tökéletlen eredménytől. Ám a kockázatkerülés végül sajnos mindig alacsony önértékeléshez vezet.

A nyomás leállítása

De mit tehetünk szülőként? A pszichológus szerint bátorítanunk kell a gyermeket arra, hogy szembesüljön a kihívást jelentő helyzetekkel, egyszerűen a mulatság kedvéért. Erősítsük meg őket abban, hogy a hibák és a tökéletlenség ellenére még mindig lehet örömteli életük.

Azt is tartsuk észben, hogy a gyerekek abból tanulnak, amit látnak, ezért mi is próbáljunk ki új dolgokat, vállaljunk kockázatokat, és lépjünk olyan helyzetekbe, amelyek talán kényelmetlennek tűnnek, de kihívást jelentenek. Ha nevetni tudunk saját tökéletlenségükön, akkor az a gyerekekre is átragad, és nem fog félni az új helyzetektől.

A szülők úgy is tudnak segíteni, ha a kis tökéletességre törekvő aggodalmainak csökkentésére ésszerű mércét állítanak fel úgy, hogy többé nem hangsúlyozzák ki a teljesítmény fontosságát, és visszaszorítják a különórák mennyiségét. Remekül tudjuk ellensúlyozni az irreális iskolai követelményeket azzal, ha az eredmények helyett mindig a feladatokba fektetetett energiát dicsérjük.

A szorongáskeltő gondolatok lecsillapítása

Fontos, hogy szülőként nyugodtak maradjunk. Vegyünk egy mély lélegzetet, és mondjuk el, hogy tudjuk, hogy csalódott, hiszen azt akarta, hogy tökéletes legyen, azonban teljesen rendben van az is, ha hibát követünk el. Kambolis azt tanácsolja, hogy mondjuk el azt is, hogy nem mindig muszáj hallgatni a belső hangra, amely mindent tökéletesen akar csinálni. Az úgynevezett „léggömb trükk” is kiváló megoldás a szorongás csökkentésére: amikor a gyerek elcsíp egy negatív gondolatot magában, akkor képzelje el, hogy belefújja azt egy léggömbbe, majd szélnek ereszti.

Az idősebb gyermekek számára Kambolis azt javasolja, hogy tegyenek fel maguknak kérdéseket, például azt, hogy „Mi a legrosszabb dolog, ami megtörténhet?” Érdemes naplót is vezetniük arról, mikor bukkannak fel a tökéletességre törekvő gondolatok, így felfedezhetik az ismétlődő mintákat, és megtanulják ellensúlyozni őket például azzal, hogy elengedik ezeket vagy többször is elmondják maguknak, hogy elég jó, amit csinálnak. Az úgynevezett mindfulness vagy gyerekjóga gyakorlatok szintén segíthetnek a stressz csökkentésében.

Mikor kell aggódnunk?

Vegyük észre, ha gyermekünknek rendszeresen fáj a feje, a gyomra, alvászavarokkal, dühvel, szomorúsággal küzd, vagy nehézségei vannak az iskolában. „Ha a perfekcionizmus elhatalmasodik az életükön és gátolja őket a fejlődésben, kérjünk segítséget szakembertől” – javasolja Kambolis.

Végezetül pedig ismerjük fel a perfekcionizmus tüneteit, amelyek Simon Sherry klinikai pszichológus szerint a következők:

• túlzott óvatosság

• az eredmények helyett a hibákra való összpontosítás

• irreális célkitűzések, csalódottság, ha nem érik el ezeket

• rugalmatlanság

• abban való hit, hogy egy feladatnak csak egy helyes megoldási módja van

A Todays Parent cikke nyomán

Bánosi Eszter