Milyen sportszemélyiség a gyermeked?

Pedig számos előnnyel jár a mozgás, például:

• izmaik és csontozatuk erősödik

• testsúlyuk normalizálódik

• csökken a 2. típusú diabétesz kialakulásának kockázata

• jobban fognak aludni

• és nem utolsó sorban az egészséges, fizikailag aktív gyerekek más területeken is motiváltabbak, éberebbek és sikeresebbek.

De mi motiválja őket?

Első körben olyan aktivitást kell választanunk a számukra, amely megfelel az életkoruknak, hiszen ellenkező esetben könnyen untathatja, vagy éppen frusztrálhatja őket az adott tevékenység. Másodszor számos lehetőséget kell kínálnunk nekik, lehetőleg olyanokat, amelyek élvezettel töltik el őket. Amikor a gyerekek élvezik az adott tevékenységet, többet akarnak majd végezni belőle. Egy-egy készség gyakorlásától – legyen az például az úszás vagy biciklizés – elégedettebbekké válhatnak, különösen akkor, amikor az erőfeszítésüknek látszata, eredménye is van. Szerintem mindannyian emlékszünk rá, milyen büszkék voltunk magunkra, amikor az utánunk futó apukánk végre elengedte a vezetőszárat, vagy lekerültek az oldalsó támasztókerekek. Én nagyon, szerintem le sem lehetett szedni ezután a bicikliről. A siker arra készteti a gyerekeket, hogy folytassák a tevékenységet, sőt újakat is kipróbáljanak.

Életkornak megfelelő tevékenységek

Ahhoz, hogy a testmozgás szokássá váljon, a legjobb, amit tehetünk, ha beépítjük a mindennapjainkba. A kisebb gyermekek és az óvodások akár naponta többször is igényelhetik az aktív mozgást. A 6-17 éves kor közötti gyermekek számára pedig napi 60 perc mozgást kell biztosítanunk – ez persze nem feltétlen jelent edzést; a játszótéri játék, a kutya sétáltatása vagy bármilyen más aktív tevékenység is belefér. De milyen tevékenységeket érdemes végezniük az adott korban?

Az óvodáskorú gyermekeknek olyan feladatokat kell végezniük, amelyek segítenek nekik a fontos motorikus képességek fejlődésében. Ilyen tevékenység például a labdázás, az egy lábon való ugrálás ugróiskolában, vagy az akadályugrás. A csapatsportok általában nem ajánlottak 4 éves kor előtt, mert az ovisok még nem értik meg a komplex szabályokat, gyakran kalandozik el a figyelmük, készségeik és koordinációjuk pedig még nem eléggé fejlett  az efféle sportok űzéséhez.

Az iskoláskorú gyermekek már több időt töltenek TV-nézéssel és számítógépes játékokkal, ezért a szülők számára kihívást jelenthet, hogy olyan fizikai tevékenységet találjanak számukra, amelyek elvonják figyelmüket a digitális kütyükről, és hasonlóképp le tudják kötni őket. Ezért mindenképp olyan sportot érdemes választanunk, amelyekben sikerélményük lehet. Ahogy növekszenek, személyiségük is egyre inkább kirajzolódik, ezért fontos, hogy az egyéniségükhöz illő sportot válasszunk.

Tinédzser korban már rengeteg választási lehetőségük van hogy aktívan töltsék elszabadidejüket az iskolai sportolási lehetőségektől kezdve az iskolán kívüli edzésekig. Mivel ilyenkor már igen nagy terhelésnek vannak kitéve, érdemes olyan aktivitásokat is kipróbálniuk, mint a jóga, amelynek segítségével megtanulhatják, hogyan birkózzanak meg a mindennapi stresszel.

Milyen sportszemélyiség a gyermeked?

Az életkori sajátságok figyelembevételén kívül fontos meghatározni a gyermek úgynevezett sportszemélyiségét is, amely személyiségjegyekből, atletikus képességekből és a gyermek sporthoz és más fizikai aktivitáshoz fűződő viszonyából áll. Nézzük, a három közül melyik írja le legjobban gyermekünket:

1. Az antiatléta gyermekből hiányoznak az atletikus képességek, vagy a fizikai aktivitás iránt való vágy.

1. Az alkalmi sportoló gyermeket érdekli a fizikai aktivitás, de nem egy sztárjátékos, így nem érzi jól magát és elbátortalanodhat a versenyző, atlétikai környezetben.

1. Az atléta típusú gyermek elkötelezett a sport és a fizikai aktivitások mellett, és fokozatosan növeli a gyakorlás idejét és a verseny intenzitását.

Hogy ha megértjük a sport-típusok és temperamentumok fogalmát, akkor jobban tudunk segíteni gyermekünknek megtalálni a neki megfelelő tevékenységet, és a fizikai aktivitásban rejlő örömöt. Néhány gyermek kiváló szeretne lenni bizonyos sportágakban, miközben mások tökéletesen boldogok, ha csupán résztvevők egy csapatjátékban – ahogy például én is az voltam, hiszen sosem izgatott a verseny vagy a sportban való kiemelkedés, a néptánc és a tornaóra elég mozgást biztosított. Ezzel szemben az atléta típus például szeretne benne lenni a kosárlabdacsapatban, míg az alkalmi sportolónak elég a játszótéri játék vagy a tornaóra. Az antiatlétának van a legnagyobb szüksége a szülei bátorítására, hogy fizikailag aktív legyen, és valószínű, hogy a mozgás örömét nem egy versenysportban fogja megtalálni.

Ám bármi is legyen a sportszemélyisége, minden gyermek lehet fizikailag fitt. A szülő pozitív hozzáállása és példája segíteni fog annak a gyermeknek is, aki nem hajlandó gyakorolni.

A Kids Health cikke alapján