Nyár: a gyerekeknek a szabadban a helye! De mi van, ha legszívesebben csak a képernyő előtt ülne? - A digitális függőségről

• 
  Egy kutatás szerint a brit gyerekek 33%-a használ okostelefont és tabletet, mielőtt egyáltalán beszélni tudna.

• A szülők 50%-a engedi meg kisbabájának, hogy okostelefont vagy tabletet használjon, 14%-uk akár 4 vagy még több órán át is hagyja őket az eszközökkel játszani.

Sajnos utóbbira gyakran látni itthon is példát. Persze nem akarom úgy kezdeni a mondatot, hogy „bezzeg az én koromban”, hiszen emlékszem, a 90-es évek elején már minket is alig lehetett elszakítani a Comodor64 meg a Nintendo elől. Igaz, az Y generáció tagjaiként a mi életünknek még nem volt annyira természetes része a digitális technika, nem úgy, mint azoknak, akik szinte együtt nőttek fel ezekkel az eszközökkel.

Az egyik barátnőm, Judit vett a 6 éves fiának egy iPadet, amikor első osztályos lett, és hagyta, hogy különféle oktatási játékokat játsszon rajta. Végül talált egy Legóhoz hasonlító játékot, és. mivel emlékezett arra, mennyire jó volt az építőjátékkal játszani, engedte délutánonként, hogy a fia is ezzel játsszon – immáron elektronikusan.

Először teljesen elégedett volt, mert Janó kreatívan játszott vele, majd észrevette, hogy a játék nem teljesen csak az építésről szól, mert állatokat kell virtuálisan megölni, és különféle ásványokat gyűjteni ahhoz, hogy a következő szintre lépjen. De Janó nagyon szerette a játékot, Judit pedig továbbra is úgy gondolta, túl rossz dolog nem történhet.

Ám nem sokára negatív változásokat észlelt Janón: egyre többet játszott a „digitális Legóval”, és egyre kevesebbet űzte régi szenvedélyét, a focit és az olvasást. Egyik reggel azt mesélte anyjának, hogy álmában kocka-alakzatokat látott, ám annak ellenére, hogy Juditot aggasztották ezek a változások, azt gondolta, csak nagy a fia képzelőereje. Ám miután Janó viselkedése tovább romlott, megpróbálta elvenni tőle a játékot, amire a kisfiú heves dühkitöréssel reagált.

Egyik este Judit aztán végleg ráébredt, hogy valami komoly probléma van Janóval: amikor ellenőrizte, vajon alszik-e, ülve találta az ágyában. Janó alvás helyett véres szemmel nyomkodta az iPadet, és teljesen úgy tűnt, mintha transzba esett volna. Nem értette, hogy a valaha teljesen egészséges és boldog kisfiú hogyan vált ilyen katatóniás függővé.

Azt mondják Steve Jobs szülőként szigorúan elutasította a digitális eszközöket, a Szilikon Völgy technikai vezetői és mérnökei pedig a teljesen technológia-mentes Waldorf iskolába íratták be a gyermekeiket. A Google alapítói, Sergey Brin és Larry Page szintén a technológiát száműző Montessori Iskolába járatták a gyermekeiket, ahogy az Amazon alapítója, Jeff Bezos és a Wikipedia megalkotója, Jimmy Wales is. De nemcsak ők, számos más szülő is megértette, hogy a vibráló képernyők előtt töltött idő negatív hatással van a gyermekekre. Megfigyelhetjük például – ahogy Judit is – , milyen agresszív türelmetlenséggel reagálnak, amikor ezeket az eszközöket elvesszük tőlük, rosszabb esetekben pedig annak is a tanúi lehetünk, mennyire unottá, apátiássá, érdektelenné válnak, ha épp nem játszhatnak a digitális játékokkal az okostelefonon vagy a laptopon.

Az iPadok, okostelefonok és Xbox-ok egyfajta digitális drogként funkcionálnak. A legutóbbi agyi leképezéssel kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy ezek az eszközök épp olyan hatással vannak az agy frontális kérgére, mint a kokain, vagyis annyira addiktívak, hogy bátran lehet őket „elektromos vagy digitális kokainnak” nevezni. Ezek után nem csoda, ha csak nagy nehezen tudjuk lehámozni a gyerekeket a képernyőről.

Mit tehetünk a digitális függőség kialakulása ellen?

• Első körben óvjuk a 4-,5- vagy akár 8 éves gyermekeinket is attól, hogy ezekkel az eszközökkel ellenőrizetlenül játszanak. Ez azt jelenti, hogy a számítógépes építőjátékok helyett inkább valódiakat adjunk a kezükbe, iPad helyett igazi könyvet, és preferáljuk a természetet és a sportokat a TV-nézés helyett. Ha szükséges, kértjük meg az iskolát, hogy 10 éves koráig, ne használjanak tabletet.

• Beszéljünk őszintén velük arról, miért korlátozzuk a hozzáférésüket. Judit például őszintén elmondta végül a fiának, hogy milyen következményei lehetnek ennek a szokásnak, például az, hogy az új szenvedélye miatt akár el is távolodhat a valós barátoktól.

• A közös étkezésekkor ne bütyköljük mi sem az okostelefonjainkat, ahogy Steve Jobs sem tette. Mutassunk jó példát.

• Ha már megtörtént a baj, mint Janó esetében, vegyük el az eszközt, és legalább 75 órára vonjuk el a gyermeket tőle. Szabjunk szigorú szabályokat, korlátozzuk a hozzáférését. Gyerekzárat is tehetünk a laptopra, használhatunk gyermekvédelmi szűrőprogramokat, korlátozhatjuk az internetezéssel tölthető időt és a látogatható oldalak körét.

• Száműzzük a szobájából a gépet, ezzel megakadályozzuk, hogy este rajta játsszon. De nem csak a kísértés elkerülése miatt érdemes így tennünk, ugyanis a háttér-világítású képernyő elnyomhatja a szervezet alvásért felelős melatonin termelését.

• Ne legyünk naivak: a mai világban elkerülhetetlen a digitális eszközök használata. Ezért nagy óvatossággal és kontrollált módon mutassuk be újra ezeket a gyermekünknek.