
9 régi karácsonyi népszokás, amelyek közül néhányat érdemes felelevenítenünk
Ugyan a karácsonynak vége, az ünnepi időszak egészen vízkeresztig tart, sőt akinek nagy családja van, a két ünnep között is sorra járja a rokonokat, szinte minden napra jut egy újabb ajándékozás, sokadik falat töltött káposzta, hal, kocsonya, bejgli – kinek mi a kedvence. Azonban ha szeretnénk feldobni egy kicsit ezeket a napokat (esetleg meggyorsítani az emésztést), nyugodtan nyúljunk vissza őseink hagyományaihoz!
Mendikálás
Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz, és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek. Angol-amerikai filmekben látni ehhez hasonló hagyományt, és engem mindig megkapott ennek a hangulata. Fogjatok össze a szomszédokkal, és jövőre mendikáljatok édességekért, csokiért. Sőt akár adományokat is gyűjthettek így a rászoruló gyerekek javára, és elhozhatjátok a Játéksziget üzleteiben lévő adománygyűjtő dobozba!
Kántálás
Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. A mendikáláshoz hasonló rituálé ez, csak itt nem adományért történt az éneklés, és elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, egészen éjfélig. Jövőre, miután a gyerekek mendikáltak, és lefektettük őket, menjünk el kántálni a környékre. Biztosan csodás élmény lenne!
Betlehemezés
Talán ez az a hagyomány, ami a mai napig elevenen él, bár ezt is kezdik kiszorítani a Mikulással kapcsolatos dolgok. A Betlehemezés Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.
Pásztorjárás
A pásztorjárás szereplői karácsonyeste éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.
Ostyahordás
Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostyáért viszonzásul a tanítónak lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. küldtek, az ostyát vivő gyermekek pedig pénzt, almát, aszalt gyümölcsöt kaptak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek. Noha ostyát már nem igazán eszünk ünnepekkor, biztosan jól esik a barátainknak, ha viszünk például saját sütésű gyümölcskenyérből, bejgliből, stb., a vendégségbe.
Pásztorok karácsonyi vesszőhordása
Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek. Alkalomadtán ezzel verték meg a rossz gyereket is – erről persze semmiképp se vegyünk példát!
Regölés
István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. A kifordított báránybőr bundát viselő legények láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz mentek, ahol eladó leány volt, és elénekelték varázséneküket. Először a házhoz való megérkezéskor a regösök a házigazdától engedélyt kértek, hogy elmondhassák az éneket a „hej regő rejtem” refrénű termékenységvarázsló éneket, majd köszöntőt mondtak, meséltek a csodaszarvasról legenda valamely változatáról, elmondták, hogy milyen messziről jöttek, és, hogy ők István király szolgái, majd a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak és végül egy leányt varázsoltak el, azaz regöltek össze egy legénnyel.
Hallgassátok meg a Ghymes együttes feldolgozásában a regölő éneket:
Borszentelés
December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.
Aprószentek napja (december 28.)
Végül érdekességként – természetesen nem követendő példaként – álljon itt a vesszőzés furcsa szokása. Aprószentek Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Aprószent minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vesszőzés, az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan fiúgyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon. A lányok vesszőzését úgy magyarázzák, hogy betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, és ezért – az igazságosság nevében – ezen a napon a lányoknak kell szenvedni.
A Néprajzi Lexikon alapján,
Bánosi Eszter
Kapcsolódó játékok: #könyv, #játék hangszerek, #kerti játékok, #szerepjáték