Viszlát kék és rózsaszín! - Nincs többé lányos és fiús játék?

Bár nálunk annyira még nem aktuális a kérdés, tőlünk nyugatabbra kiemelten fontosnak tartják az úgynevezett nem-semleges játékok előtérbe helyezését. A Fehér Házban még konferenciát is tartottak a játékokban és a médiában szereplő nemi sztereotípiákról, számos játékgyártó cég és szakértő részvételével. A visszajelzéseket követően az amerikai Target nevű, játékokat is forgalmazócég bejelentette, hogy többé nem fogja fiú és lány címkékkel ellátni a játékait. A trend Angliába is eljutott: 2015-ben mozgalom indult Let Toys Be Toys (Legyenek a játékok csupán játékok) néven, amely arra törekszik, hogy megállítsa a kiskereskedőket a játékok és könyvek nem szerinti kategorizálásában. De miért ez a nagy tiltakozás a lányos-fiús kategorizálás ellen?

Egyes fejlődéslélektannal foglalkozó pszichológusok és szociológusok örömmel üdvözölték ezt a törekvést, hiszen már több alkalommal is aggodalmukat fejezték ki a nemek szerint csoportosított játékok gyerekekre gyakorolt negatív hatásairól. Szerintük ugyanis mindkét nem veszít azzal, ha lányos és fiús játékok szerint kategorizáljuk a játékokat. A babák és a kiskonyhák például kitűnőek a korai kommunikációs készségek és az események kognitív rendszerezésének fejlődésében. Az olyan építőelemek összerakásával, mint például az Engino vagy a puzzle pedig olyan térbeli készségeket sajátíthatnak el a gyerekek, amelyek segítik megalapozni a matematikai készségeket. Igazán nagy veszteség tehát, ha a játékreklámok azt sugallják, hogy egyikkel vagy másikkal kizárólag csak a fiúk, illetve a lányok játszhatnak, mert a marketing hatása miatt a szülők nem a gyermek valódi érdeklődésének megfelelően vásárolnak majd, hanem sztereotípiák által befolyásolva. Maguk a gyermekek sem tudnak vagy mernek majd a saját érdeklődésüknek megfelelően választani.

Enginóval játszó kislány

Mi felnőttek „rontjuk el” a gyerekeket?

Él bennünk egy megkérdőjelezetlen hiedelem, hogy a lányok és fiúk maguk választják ki a nemüknek megfelelő játékot. De tényleg így van ez? Egy kísérletben csecsemőket öltöztettek fel az ellenkező nemnek megfelelően, és erről mit sem tudó önkénteseket kértek meg arra, hogy válasszanak ki olyan játékokat, amelyekkel eljátszanak a babákkal. A lányoknak öltöztetett fiúbabák nem meglepő módon pihe-puha plüssállatkákat és babákat kaptak, a fiúknak öltöztetett csecsemőkkel pedig sokkal „keményebben” bántak. A kísérlet tehát bebizonyította, hogy nagyrészt rajtunk, felnőtteken múlik az, mit tartunk fiús, illetve lányos játéknak. A BBC kísérletét itt nézheted meg:

Az új törekvés nem is annyira új?

A nemi szerepek mindig is előtérben voltak a játékok világában, és sokan úgy tartják, hogy habár az elmúlt 50 évben nagy ugrásokat tett az emberiség a nemek közötti egyenlőség irányába, a játékok nem igazán tükrözik ezt a fejlődést. Érdekesség, hogy a 70-es évek Amerikájában a játékok csak igen kevés hányadát forgalmazták nemek szerint (vagyis nem volt annyira világos a nemi megkülönböztetés), 70%-uk semmilyen utalást nem tartalmazott arra vonatkozóan, hogy fiúknak vagy lányoknak ajánlott-e velük játszani. Sőt kifejezetten szembeszálltak a nemi sztereotípiákkal: a csomagoláson lányokat ábrázoltak repülőgéppel és fiúkat konyhában főzve.

Azonban az 1990-es évek közepére újra előtérbe került a játékok nemek szerinti reklámozása, és elenyésző volt azoknak a játékoknak a száma, amelyek – mind színhasználatukban – egyáltalán nem voltak nemekhez köthetőek. Az én generációm pont akkor volt gyerek, és ha jobban belegondolok tényleg úgy nézett ki a szobám, mintha valaki rózsaszín porral fújta volna be, míg pár évvel ezelőtt egy játékom csomagolása és színe sem sugallta, hogy lányoknak vagy fiúknak kell-e játszaniuk vele – talán a konyhakészletem doboza igen, de arra már nem emlékszem pontosan. Viszont míg az oviban teljesen rendjén való volt, hogy mi lányok is tologatjuk a kisautót, a suliban már ciki volt, főleg a fiúknak lányos játékkal játszani.

A gyerekeknek igenis fontos a nemi megkülönböztetés, csak nem a játékban

A nemi megkülönböztetés elleni hadjárat ellenére maguk a kutatók is elismerik, hogy míg csecsemőkorban a nemnek egyáltalán nincs jelentősége, három és öt éves kor között hirtelen nagyon fontossá válik a megkülönböztetés a gyerekek számára, és ezzel együtt az is, hogy mi számít lányos, illetve fiús játéknak. Azonban ha egy lány azt látja, hogy lányok egy csoportja például egy teherautóval játszik, akkor valószínűleg maga is játszani fog vele, és lányos játéknak fogja tartani az autót. Sőt egy kísérlet arra is rámutatott, hogy ha egy hagyományosan „lányos” dobozba raknak fiús játékot, és fordítva, akkor a gyerekek a benne lévő játék „nemi jellegétől” függetlenül játszani fognak vele. Úgy 5 éves korban tanulják meg, hogy a nemük egy állandó jelleg, és ezzel egyidejűleg rugalmassá válnak a játékválasztással kapcsolatban is. A szakértők szerint tehát a szülők feladata, hogy megpróbáljanak elrugaszkodni a fiús és lányos játékok címkéitől. De valljuk be, azért ez nem annyira könnyű feladat.

Én "fiús" játékkal