Vitathatatlan tény: a barátokkal rendelkező emberek boldogabb, egészségesebb és gazdagabb életet élnek. Tanulmányok kimutatták, hogy a jó barátságoknak számos egészségügyi előnyük van, pozitív hatással vannak mind a mentális, mind a fizikai egészségre, és a magas élettartamra is. Ezért a barátságkötés képessége olyan, amint mindannyiunknak fejlesztenie kell.
Azonban ez nem mindenki számára olyan egyszerű, mint a karikacsapás. Néhány szerencsésebb ember könnyen megtalálja a módját annak, hogyan építsen ki barátságokat, mások azonban a pálya széléről próbálják kitalálni, hogyan tudnának kapcsolatokat kialakítani másokkal. És szerintem kor- és környezetfüggő is: ha például visszagondolok a saját gyerekkoromba, óvodában és általános iskolában könnyen barátkoztam, a gimiben azonban már sok problémám akadt. Ahogy sok múlik a szerencsén is: mi garantálja, hogy a gyerek a megfelelő osztályközösségbe kerül, ahol hozzá hasonlatos emberekkel kerülhet kapcsolatba? És természetesem az is sokat számít, milyen típusú személyiséggel rendelkezik: introvertált, befelé forduló vagy extrovertált? Könnyen kerül áldozat szerepbe vagy inkább ő az osztály hangadója? Persze a kivívott népszerűség sem vonja magával feltétlenül azt, hogy a gyereknek rengeteg barátsága lesz, sőt olykor épp ők szenvednek a leginkább a felszínes kapcsolatoktól, a magánytól. A gyermekek közötti barátság tehát egy rendkívül összetett dolog, ami külön posztot érdemelne.
Ezúttal azonban arról lesz szó, szülőként hogyan tudjuk támogatni őt a jó barátságok kialakításában, egyáltalán van-e szerepünk ebben, és ha igen, mi is lenne az pontosan. A kérdés igencsak aktuális, hiszen a 4 és 21 év közötti gyerek és fiatal éppen az óvoda- és iskolakezdés stresszében ég jelenleg.
Tracy Vaillancourt, az Ottawai Egyetem oktatási és pszichológia professzora és Barry Schneider, a Boston College gyermekpszichológusa az alábbiakat javasolja:
A pedagógusok is sokat segíthetnek a barátság kialakításában és fenntartásában
Vaillancourt úgy véli, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogyan segítsük gyerekünket a barátságok kialakításában. „Azt hiszem, ez a legfontosabb lecke az életben, nem gondolom, hogy van ennél más fontosabb” – hangsúlyozza. Az elsődleges dolog a szociális készségek fejlesztése, hiszen ezek nélkül nem tudnánk barátságokat kötni.” Míg a felelősség java a szülőkre hárul ebben, az iskolák is fontos szerepet játszanak Vaillancourt szerint. „A tanárok nagy hangsúlyt fektetnek az olvasásra, írásra, matematikára, holott legalább ennyire figyelembe kéne venniük a kapcsolatokat. A professzor azt javasolja azoknak a szülőknek, akiknek gyerek nehezen barátkozik, hogy hívják segítségül ebben az iskolát vagy más közösségeket. A tanárok ugyanis rengeteget tehetnek azért, hogy összehozzák a félénkebb gyerekeket a társaikkal, szemmel tartsák a csendesebb, magukba húzódó gyerekeket, és megbizonyosodjanak arról, hogy semmi jóból nem maradnak ki, nem közösítik ki őket.
Keressük meg a középutat
Schneider azt tanácsolja, hogy a szülők lehetőleg kerüljék el az úgynevezett marionett modellt és a gyermekek közötti interperszonális képességfejlesztés Charles Darwin-féle modelljét. Hogy mit jelent ez? A marionett megközelítésben a szülő túlszabályozó, arra törekszik, hogy megtanítsa a gyerekét, hogyan legyen szociális rutinszerűen. A Charles Darwin-féle modellt alkalmazó szülők pedig nem vonódnak be egyáltalán gyermekeik társas életébe, úgy vélik, hogy a gyerekek csak gyerekek, és majd természetesen fognak fejlődni. Az úgynevezett Goldilock megoldás ellenben valahol a kétfajta modell között van: nem próbál meg beavatkozni a gyermek szociális életének minden aspektusába, de nem is hagyja magára a gyermeket.
Schneider szerint a kisgyermekek barátkozós időszakaiban meg kell teremtenünk annak lehetőségét, hogy a gyermek minél többet találkozzon és lépjen kölcsönhatásba másokkal. Olyan tevékenységeket szervezzünk nekik, amelyeket élvezni fognak, és amelyek más gyerekek aktív közreműködését is igénylik, de nem állítják versenyhelyzet elé őket. Schneider azt is javasolja, hogy szülőként nyugodtan beszéljünk nekik a saját barátságainkról is, hogy a gyerekek megértsék, fontos, hogy minél szélesebb kapcsolati hálóval rendelkezzenek.
A gyerekek leginkább a felnőttek viselkedésének figyelésével tanulnak, ezért ha a szülőknek értékes kapcsolataik vannak, a gyerekeknek is valószínűsíthetően azok lesznek idővel. Sokat segíthet az is, ha beszélgetünk a barátságokról. Például a szülő elmondhatja, mit érezhet egy játszótárs, ha a gyerek nem osztja meg vele a játékát, vagy csak ő dönt arról, milyen játékokkal kell játszaniuk.
És ha már a játékok…
„A játszó gyerek általában derűs, ellazult (még a játék feszültségében is), mentes a gondtól (nem az erőfeszítéstől!), tevékenysége a jelenben érvényes (…) A játék feszültségcsökkenést eredményez.” – írja Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes a Gyermeklélektan c. könyvben. Mi lehetne tehát jobb eszköz a többiekkel való kapcsolódásra, mint a játék? Emlékszem, mennyi közös játéklehetőséget biztosított például, ha eljátszhattunk egymás között a szünetekben pár jelenetet a kedvenc filmünkből, könyvünkből, Lutra-matricát cserélhettünk vagy az épp aktuális gyűjthető játékokkal játszottunk a padon.
A játék ráadásul csökkentheti a tanév kezdés okozta stresszt. A motivációs vagy jutalmazó játékokkal kedves, elérhető célokat tűzhetünk ki nekik, amik megkönnyítik a feladatokra való koncentrálást. Sőt léteznek olyan koncentráció javító játékok is, mint a Tangle, ami segíthet fenntartani a figyelmet, valamint javítja a szövegértést és a matematikai készségeket is, serkenti az agyműködést.
Társasjátékozással, fejlesztő játékokkal olajozhatók a szünidő alatt kissé berozsdásodott agytekervények. A nyári szünetben kialakuló esetleges lemaradás pedig játszva behozható egy kis családi a társasjátékozással, mivel a logikai, matematikai és az olvasási készségek, valamint a szövegértés is fejlődik közben, méghozzá szórakozva.
Bizonyos babrálni való, koncentráció javító eszközök kiváló stresszoldók, mint például az összenyomható Pop it játékok melyek sokat segíthetnek a feszültség oldásában és a figyelem összpontosításában is. A LOL gyűjthető meglepetés babák jókedvre derítenek bárkit, akit elszomorított, hogy vége a nyárnak, ráadásul ezeket a babákat is be lehet vinni a suliba, mutogatni egymásnak, esetleg elcserélni őket.
A gyakorlat teszi a mestert
Vaillancourt szerint a szülőknek meg kell érteniük, hogy a barátságok megszerzésének és fenntartásának megtanulása egy olyan készség, amelyet el lehet sajátítani, de némi munkát igényel. Egyes szülők úgy érezhetik, meg kell védeniük a gyereküket, akik túlságosan félénkek. Ez azonban még inkább elszigeteli a gyerekeket a kortársaktól. A barátságok megszerzése olyan, mint minden más készség: minél többet gyakoroljuk, annál jobban fog menni.
Néha azok a gyerekek, akik az általános iskolában elszigeteltek, sokkal nagyobb sikereket érnek majd el a gimnáziumban – állítja Vaillancourt. A középiskolák ugyanis általában nagyobb diákpopulációval rendelkeznek, ami növeli az esélyeit annak, hogy az a gyerek, aki például nem jó a sportban, viszont szeret sakkozni, rokonlelkekre talál. A középiskolákban kialakuló klubok, diákkörök, sporttevékenységek gyakran még ismeretlenek az általános iskolában. „A szilárd barátságok hasonló érdekeken és ideológián alapulnak, ezért ha magunkhoz hasonló embereket találunk, valószínű a velük kötött barátságaink is sikeresebbek lesznek. „Ha például rendkívül félénk vagy, de a legjobb barátod extrovertált, úgy gondolom, mindig lesz köztetek némi konfliktus” – mondja a professzor.
Kutatások azt bizonyítják, hogy a félénk gyerekek erősebb szövetségeket kötnek olyanokkal, akik hozzájuk hasonlók, és ezek a kapcsolatok nagy elégedettséggel tölti el őket. Barátságaik általában stabilabbak is, hiszen nem keresik mindig a következő érdekes dolgot, igazak és hűségesek maradnak.
Ha nem működik, kérj segítséget
Mi történik, ha nem barátkozik a gyerek? Minél korábban kezdi a barátkozást a gyermek, annál jobban fog neki menni később is. Ha nem kezd el korán barátkozni másokkal, nem fogja megtanulni annak forgatókönyvét. A társas forgatókönyvek pedig folyamatosan változnak: ahogyan az óvodában kötöttük a barátságokat, az egészen más volt, ahogyan tizenéves korunkban barátkoztunk. „Ha az alapokat nem fektetjük le 5 éves korunkban, akkor nagyon nehéz lesz ezt megtenni 15 évesen, mert olyankor más sokkal árnyaltabbak és összetettebbek ezek a forgatókönyvek. Schneider szerint az átmeneti időszakok, mint pl. a tanév kezdete, elég nehéz periódusok a barátságok szempontjából, ezért szülőként adjunk egy kis időt a gyermekünknek arra, hogy rendezzék soraikat. Azonban ha a tanév novemberéig nem történik változás, érdemes segítséget kérnünk akár az iskolapszichológustól is.
A Ctvnews cikke alapján
Kapcsolódó játékok: #iskolatáska, #tolltartó, #tornazsák és sporttáska, #kulacs és uzsonnás doboz