Új év, ősi nevelési elvek: 5 jó gyakorlat a „kőkorszakból”

Szerencsére (vagy épp szerencsétlenségünkre) ma már kismillió szakirodalom áll a rendelkezésünkre, különféle szülői önsegítő könyvek, amelyekben tapasztalt anyák és apák, szakemberek ismertetnek meg minket a legújabb nevelési modellekkel és technikákkal.
 

 
„Egyszerű nevelés: Használd az egyszerűség rendkívüli erejét egy nyugodtabb, boldogabb és biztonságosabb gyerekkorért”; „Az üvöltés-mentes nevelés: Forradalmi megközelítés, hogyan neveld hidegvérrel a gyerekedet” – biztosan te is találkoztál ilyen jellegű könyvekkel anyai pályafutásod során, és még az is előfordulhat, hogy 1-2 tanácsot meg is fogadtál. Persze a legtöbb szülő nem megy a könyvesboltig, hanem egyszerűen csak megkérdezi a nagyit, vagy próbál az emlékei között kutatni, mit érdemes megfogadnia, illetve elkerülnie saját szülei nevelési elveiből. De vajon gondoltunk valaha is arra, hogy egészen ősi, kőkori mintákat is segítségül hívhatunk?
 

 
 
Bízzunk az ösztöneinkben
A szülői szerep valójában egy olyan szerep, amit ösztönszerűen végzünk. Igaz ugyan, hogy ez a szerep némi változáson ment keresztül, mióta őseink eljöttek Afrikából, hiszen ők még nem nagy és zsúfolt városokban nevelték a gyerekeiket, rengeteg idegen ember, autó, anyagi tárgyak és a családi körülmények különbözőségei között. Mégis hasznukra válhat, ha többet megtudunk a hagyományos társadalmak gyerekneveléséről, hiszen számtalan generáció cseperedett fel bennük, és ez különleges nevelési stílusokat eredményezett.
 
Nem technológia- és pénzfüggő a gyerekek teljessége
Jared Diamond evolúciós biológus A világ tegnapig (The World Until Yesterday) című könyve egy egész fejezetet szentel a kőkorszaki nevelésnek. A kutató személyes terepmunkát végzett Új-Guineában, a Kalahári Sivatagban, Tanzániában és Amazóniában, valamint Alaszkában, ahol gyerekeket tanulmányozott. Közvetlen megfigyelése az volt, mennyire autonómok, magabiztosak és kompetensek voltak ezek a gyerekek az anyagi javak és a technológiai hozzáférés hiányának ellenére is.
Megállapította, hogy ezekben a társadalmakban vannak nem túl praktikus nevelési gyakorlatok is egy modern szülő számára. Például az anyák a gyerekeket 3 éves korukig gondozták, ami alapvetően azt jelenti, hogy az anya mindig ott van a gyerekének, ha az szopni akar. Más nevelési gyakorlat itthoni környezetben morális problémákba ütközik, például a korai szexualitással kapcsolatos engedékenység. Azonban a szakértő 5 olyan jó gyakorlatot is összegyűjtött, melyeket akár mi is megfogadhatunk:
 
#1. Mindig együtt vannak
A hagyományos társadalmakban nincsenek babakocsik. A babák születésüktől kezdve a szülőkre vannak tekerve, így pont úgy láthatják a világot, ahogyan a felnőttek. A leválás előtt a gyerekek a szüleikkel alszanak, ami nagyfokú biztonságot nyújt a számukra.

 
 
#2. Válaszolnak a sírásra
A tradicionális társadalmakban, amikor a gyerekek sírni kezdenek, a szülők azonnal reagálnak, válaszolnak. Mégis a nyugati társadalmakban valamiért kialakult az a norma, hogy a szülőknek nem szabad azonnal reagálniuk a sírásra – egy tanulmány szerint háromból egy német csecsemőt hagynak sírni a szüleik, mert úgy gondolják, ettől önállóbbak lesznek. Valójában nincs bizonyíték arra, hogy a sírásra adott azonnali reakció a gyermeket függővé, érzelmileg sérült emberré változtatja.
 
#3. A büntetés tabu
Úgy tartják, hogy a gyerekeknek ugyanannyi joguk van, mint a felnőtteknek, ezért ugyanakkora tisztelettel kell velük bánni. A gyerekeknek maguknak kell kitalálniuk, mi veszélyes a számukra. Különbségek azonban vannak a vadászó-gyűjtögető és a gazdálkodó társadalmak között: utóbbiak kétségkívül büntetőbbek, hiszen a következmények súlyosabbak, ha nem felelnek meg a szabályoknak. Például a szarvasmarha elszaladhat, ha a gyermek nem zárja be a kerítést. 
#4. Közösségi nevelés
A babák néhány órás koruktól kezdve különféle felnőttek nevelik, sőt kutatások szerint az első egy órában kb. 8 személy fogja meg őket. Ezekben a társadalmakban minden felnőttnek felelősséget kell vállalnia a gyerekért. Kutatások szerint számos előnnyel jár az, ha a nyugati gyerekek sok felnőttel találkoznak, kezdve a zenetanártól egészen a sportedzőig.
 
#5. Több korcsoportú gyerekek egy játékban
A hagyományos társadalmakban nincsenek közel azonos korú gyerekek egy családon belül, ezért a gyerekek mindig náluk fiatalabbakkal vagy idősebbekkel játszanak együtt, hasonlóan a hagyományos falusi iskolához, vagy a tanulócsoportokhoz. A fiatalabbak így megtanulják az alapvető készségeket az idősebektől, az idősebbek pedig szülői képességeket tanulnak a fiatalokra való vigyázás során. A vegyes korcsoportokban való játék természetes a gyerekek számára, mégis a mi társadalmunkban azonos korcsoport van együtt az iskolákban, a szabadidő- és sportklubokban is, ami viszont hátráltatja a szociális érésüket.

 
 
Te melyik ősi nevelési elvvel értesz egyet?
 
A Psychology Today cikke alapján