Tudtad, hogy idén szeptember 12-én lesz a Nagyszülők napja?
Bár Magyarországon nem szoktunk széleskörben megemlékezni erről a különleges napról, abban azért biztos mindannyian egyetértünk, hogy ha van Gyereknap, Anyák napja és Apák napja, akkor bőven kijár a nagymamáknak és a nagypapáknak is egy ünnepnap! Hiszen semmi máshoz nem hasonlítható az unokák és a nagyszülők kapcsolata, annyi mindent adhat egymásnak ez a két generáció!
Mióta ünneplik a Nagyszülők Napját?
Ezen a napon a világ számos országában ünneplik a nagyszülőket 1979 óta, amikor Jimmy Carter, az Egyesült Államok elnöke hivatalosan is kinevezte a szeptember első hétfőjét követő vasárnapot a Nagyszülők Napjává. Ahogy az pedig az angolszász ünnepekkel lenni szokott, hamar átvette tőlük ezt a jeles napot a világ több másik országa is.
Na de nem mindenki, Lengyelországban például már 1965 óta ünneplik a nagyszülőket! Ott azonban nem ősszel, hanem télen ünnepelnek, méghozzá úgy, hogy január 21-én a nagymamákat, majd rá egy napra a nagypapákat köszöntik.
Milyen szuperképességei vannak a nagyszülőknek?
Egészen máshogy alakul a kapcsolat a nagyszülőkkel, ha a család egymástól távol él, ha valaki 50 évesen lesz nagyszülő vagy csak évtizedekkel később, hiszen nincs két egyforma család és élethelyzet. Amennyiben viszont a nagyszülő és az unoka egy nyelvet tud beszélni, abból bizony mindenki kamatozni fog!
Ha egy nagyszülőnek megadatik, hogy aktívan részt tud venni a család életében, egyszerre lehet a szülő támasza és egyszerre lehet egy olyan felnőtt az unoka életében, aki teljesen másképp fordul a gyerekhez, mint bárki körülötte. A nagyszülők ugyanis legtöbbször végtelen türelemmel bírnak, nem sürgetik az unokákat, ötödször is szó nélkül elolvassák ugyanazt a mesét, hajlandóak megállni séta közben minden egyes virágnál és a hintát is képesek addig lökni, míg az unoka meg nem unja.
A gyerekek is érzik, hogy a nagyszülők kevésbé rohannak, mint a szüleik és tényleg mindig osztatlan figyelemmel fordulnak feléjük, nem írnak közben emailt és jó eséllyel nem csörög annyit a telefonjuk sem.
Miért jó, ha egy gyerek megtapasztalja a generációk együttműködését a családban?
Egy szülőnek csodálatos megélni, hogy a szülője egyszerre az anyukája vagy az apukája, miközben az ő gyermekének a nagyszülője is egyben. A gyerekek pedig egy többgenerációs családban a sok boldog pillanat mellett már egészen pici koruktól megtanulják, hogy a családtagok kölcsönösen segítik egymást és osztoznak a feladatokon, hiszen ezt látják maguk körül. A felnőttek segítenek egymásnak a mindennapokban, a fiatalabb támogatja az idősebbet, a nagyszülő vigyáz az unokára és így tovább és ha megadja az élet, egy napon majd az unoka lesz az, aki a tanult minta alapján viszonozni tudja a nagyszülő és a szülő törődését.
A nagyszülők mentális egészségére is rendkívül jó hatással van ám, ha aktívan részt tudnak venni az unokák életében. Így megélhetik az élet folytonosságát, hiszen még egyszer megadatik nekik, hogy végigkövessék egy gyerek cseperedését, osztozhatnak az unokák sikereiben és akár még azt is láthatják, hogyan lép ki a gyerekük gyereke a nagybetűs életbe. Közben pedig bizonyára nagyokat hümmögnek és mosolyognak magukban, amikor azt hallják, hogy a gyerekük éppen azokat a mondatokat kántálja immáron a saját gyerekének, amiket egykoron ők is hajtogattak…
Nagyon fontos egy gondolatot szánni azokra a nagyszülői szerepkörben lévő emberekre is, akik hivatalosan nem vérszerinti nagyszülők, mégis hasonló szerepet töltenek be egy családban és egy kisgyerek életében. Ez bizony könnyen előfordulhat a mozaikcsaládok esetében, de gyakran adódik olyan helyzet is, amikor egy idős szomszéd, rokon vagy ismerős tölti be a nagyszülő szerepét a családban. Ez a helyzet természetesen ugyanúgy felér a „hivatalos” nagyszülői státusszal, a gyerekek éppen úgy élik meg ezeket a szeretetteljes kapcsolatokat, mint egy nagyszülő-unoka viszonyt!
Ki más tudna annyit mesélni anya vagy apa gyerekkoráról, mint a nagyszülők?
Az esetek többségében a családi legendárium történeteit a nagyszülők által ismerik meg a gyerekek, hiszen a nagymamák és a nagypapák feneketlen tárházzal rendelkeznek a régi történetekből! A legtöbb persze a szülők gyerekkoráról szól, de imádják a kicsik azt is, amikor a nagyszülő a saját gyerekkoráról mesél.
Egy mai gyereknek az, hogy az ő nagypapája például volt még katona vagy a nagymamája papírszalvétát gyűjtött matricák helyett, egészen káprázatosnak hat, így betekintést nyerhetnek általuk egy másfajta világba. Nincs is annál szebb, mint amikor mi magunk meséljük aztán tovább azokat a családi történeteket a gyerekeinknek, amiket egykoron mi hallottunk a nagyszüleinktől! Ha csak egy rövid időre is, de ilyenkor összeérnek az egymással már nem találkozott generációk és minden egyes történettel belepakolunk a gyerekünk képzeletbeli puttonyába egy picit a múltjából, amit aztán ő is magával tud vinni.
Pásztohy Pankának van egyébként egy tüneményes könyve, Pesti mese – Nagymamáknak és unokáknak a címe, melyet mindenkinek jó szívvel ajánlunk, akár kiváló ajándékötlet is lehet nagymamáktól kisunokáknak. Nagyon kedves családi történet, ahol a vidéken felnőtt kisgyerek ámul-bámul a budapesti nagymama életén és a gyerekkorán.
Sok szeretettel kívánunk rengeteg örömteli percet minden nagyszülőnek és unokának, persze nemcsak a Nagyszülők Világnapjára, hanem az év összes napjára!