Tanuljunk nyáron a gyerekekkel? Ha igen, akkor hogyan?
A vakáció alatti tanulás nagyon megosztja a szülőket. Van, aki abban hisz, hogy nyáron hagyjuk békén a gyerekeket, más szülő viszont éppen attól tart, hogy így nagyon kiesik a gyerek a tanulásból és ősszel nehéz lesz majd a visszaszokás.
De vajon mit mond a szakember? Kell egyáltalán nyáron tanulni vagy inkább pihenjenek a gyerekek?
Tanuljunk -e nyáron a gyerekkel vagy sem? Lássuk, hogy mit gondolt erről Vekerdy tanár úr!
Minden szülő a legjobbat szeretné a gyerekének, ez nem is kérdés, de vajon biztos, hogy az válik a gyerek javára, ha minden nap kötelező jelleggel el kell olvasnia X oldalt vagy át kell ismételnie egy anyagot valamelyik tankönyvéből?
Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus maximálisan a tanulásmentes pihenésben és szabad vakációban hitt. Egy interjúban az alábbi módon magyarázta el a nyári pihenés jelentőségét:
„Régi tanuláspszichológiai tény, hogy egyes tanulási szakaszok után szünetet kell tartani, éppen azért, hogy ez a tudás be tudjon rendeződni az agyunkba, ez pedig alvás és pihenés közben, tehát a szünetekben megy a legjobban. Ez a leglényegesebb része a maradandó és a képességgé érlelhető tudás kialakulásának, mint amilyen például az olvasás, írás, vagy az autóvezetés.
Persze, az a gyerek, akivel a szülők végiggyakoroltatták a nyarat, szeptemberben ügyesebb lesz, az egész nyáron csak vakációzó gyerek pedig szeptemberre mintha mindent elfelejtett volna. De október végére kiderül, hogy a gyötrésnek még sincs jutalma. A gyakorló gyerek addigra elfárad, unja a tanulást, a vakációzónak pedig minden eszébe jut, még azt is jól csinálja, amit a szünidő előtt nem tudott.”
Tanulás helyett inkább használjuk játékosan a már megszerezett tudást!
Ettől még persze nagyon hasznos, ha a gyerek a vakáció során olyan élethelyzetekbe kerül, amelynek során be tudja vetni az évközben tanultakat! Hát van annál jobb, mint amikor a gyerek megtapasztalja a gyakorlatban az olvasás előnyét vagy játék közben szinte észrevétlenül használja az írástudását?
Annyi mindent lehet például olvasni az olvasókönyvön kívül: vicckönyvet, játékszabályt, étlapot, sporteredményeket, utcatáblát, képregényt, recepteket stb., amit csak elénk dob az élet!
Ahogyan a gyurmázás, a gyöngyfűzés, a tésztagyúrás és a hasonló finommozgások is egyfelől remek mókát jelentenek, másfelől pedig látványosan fejlesztik a kis ujjacskákat, hogy aztán még ügyesebbek legyenek majd ősszel az írásban vagy épp a készségtárgyakban.
Mi is azt javasoljuk tehát, hogy a tankönyvek és a füzetek helyett inkább „hozzuk helyzetbe” a gyerekeket és játékosan gyakoroljuk az évközben tanultakat! Máris mutatunk ehhez néhány tippet!
Írjanak levelet a gyerekek a barátaiknak!
Kérjétek el a legjobb barátok lakcímét és küldjenek nekik levelet vagy képeslapot a gyerekek! A kisebbeknek persze még lehet, hogy több lesz benne a rajz, mint a szöveg és talán napokon át készül a levél, de a lényeg, hogy aztán valóban küldjétek is el!
Manapság a gyerekek már nem is nagyon küldenek vagy kapnak levelet, így azt is meg kell tanulniuk, hogy miként áll össze egy levél, hogyan kell megcímezni egy borítékot, hova kerül a bélyeg és így tovább. Ha pedig elment a levél, minden nap lehet figyelni a postást, hogy vajon dob -e be valamit a postaládába. Hát nem sokkal izgalmasabb mindez, mint emailezni?
Csináljatok saját társasjátékot!
Mi lenne, ha a gyerekek a kedvenc társasuk alapján csinálnának egy saját játékot? Adj nekik ehhez egy nagyobb csomagolópapírt vagy ragasszatok össze A4 méretű lapokat, mert nagyobb méretű pályán kényelmesebben tudnak majd dolgozni a gyerekek.
A kisebb gyerekek nyilván egyszerűbb játéktáblát fognak készíteni, a nagyobbaknak azonban ez egy valóságos projektmunka, amihez írni és olvasni kell, sőt, akár még információk után is kell kutakodni a neten!
Ismered a Guinness Világrekordok társasjátékot? Ahhoz hasonlót például egész könnyen tudtok ti is készíteni otthon! Csak el kell készíteni a pályát, kitalálni különböző ügyességi feladatokat, utána pedig már csak annyi a gyerekek dolga, hogy keressenek a neten izgalmas Guinness Rekordokat és ehhez aztán készítsék is el a kérdéskártyákat. Gondolj csak bele, mennyi munka van egy ilyen játék elkészítésében!
De akár a BrainBox játékokat is lehet otthon rekonstruálni! Ha szívesen rajzolnak a gyerekek, akkor ők is elkészíthetik hozzá a képeket, de ki is lehet vágni képeket színes magazinokból, LEGO újságokból vagy különböző katalógusokból. Csak fel kell ragasztani ezeket keményebb lapokra és jöhetnek a kártyák hátára a képhez kitalált kérdések!
Készíts kincskeresést a gyerekeknek!
Lepd meg egyik nap a gyerekeket azzal, hogy készítesz nekik egy kincskereső játékot! Nem kell semmi bonyolultra gondolni, csak tervezd meg előre, hogy mi miután következzen. Ha megvan a terv, jöhetnek a kis üzenetek, amik segítenek eljutni a „kincsig”. Ezek lehetnek akár egyszerű információk, találós kérdések, de ha nagyon lelkes vagy, kitalálhatsz mindenféle rejtvényeket is!
Például meg kell keresni egy könyvben egy bizonyos mondatot, ami utal rá, hogy merre kell tovább keresni vagy el kell végezni egy matematikai műveletet, hogy kiderüljön, hány lépésre van a következő információ és így tovább, ami csak eszedbe jut.
Meglátod, a gyerekek aztán igen jó eséllyel maguk is csinálni akarnak majd a szülőknek vagy a tesóknak egy hasonló pályát és közben észrevétlenül írnak és olvasnak majd, anélkül, hogy leültetnéd őket az íróasztalhoz!
Irány a konyha!
Nincs még egy hely, ahol olyan természetesen lehet gyakorolni a mértékegységeket, mint a konyhában!
Engedd be a gyerekeket a konyhába és már a bevásárlástól „dolgozzatok” együtt. Vegyetek elő egy receptet (bármilyen egyszerű recept jöhet, lehet kókuszgolyó vagy bolognai spagetti is) és legelőször nézzétek meg, hogy melyik hozzávalóból mennyire lesz szükség és ebből mi az, ami van otthon és mi az, amit venni kell. Írják meg a gyerekek a listát, aztán hagyd, hogy a boltban is ők válasszák ki a megfelelő mennyiségű hozzávalókat. Otthon aztán jöhet a méricskélés és a főzés, és meglátod, a nagy munkában észre sem veszik majd, hogy „suttyomban” matekoztatok egy nagyot!
Sőt, főzés közben akár még az órát is lehet gyakorolni, hiszen közben folyamatosan kell figyelni az időre is! Ha azonban még hadilábon álltok az óramutatókkal, akkor érdemes bevetni ezt a letörölhető oldalakkal készült óratanulós könyvet, hogy mire eljön a szeptember, már a gyerekek is értsék mit jelent, ha azt mondod: „5 perc múlva indulunk!”.