Szülők tesztelték: Így csökkentsd a „képernyő-időt”
Félsz attól, hogy a TV, az iPad és az okostelefonok esetleg képernyőfüggővé teszik a gyerekeket? Ezek a stratégiák segítenek, hogy ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani a képernyő előtt töltött időt.
Sokan panaszkodnak arról, hogy amikor a gyerekek hazajönnek az iskolából, szinte azonnal könyörögni kezdenek a távkapcsolóért vagy a laptopért. Ez nem jelenlegi korunk problémája, már az én gyerekkoromban is gondot jelentett a szüleimnek, hogyan tudnának kellemesebb és izgalmasabb kikapcsolódást nyújtani a számomra, mint a tévé vagy a Nintendo. Volt, hogy iskola után órákat nyomogattuk a joystick-et az iskolatársaimmal, és vagy kétszer megmentettük a királylányt – ezzel tompítottuk le a sok tanulnivalótól zavaros elménket, ami igen szomorú. A helyzet pedig egyre csak rosszabb, hiszen ma már nem számítanak kuriózumoknak a számítógépes játékok, a mindennapjaink szerves részévé váltak a „kütyük”.
Egy 2016-os felmérés szerint, mely több mint 1000, 35 és 45 év közötti anyuka megkérdezésével készült, a képernyő előtt töltött idő az anyai bűntudat első számú oka. Az amerikai Common Sense Media 2017-es felmérésben a szülők 70%-a mondta azt, hogy aggodalommal tölti el őket, mennyi időt töltenek el a gyermekeik a digitális média használatával. Hiszen ki az, aki nem engedi meg vasárnap délelőtt, hogy a gyerekek rajzfilmet nézhessenek online vagy a tévében, miközben végre marad idő egy jó kávéra vagy a partnerünkkel való beszélgetésre? Sokkal könnyebb engedékenynek lenni, mint kitépni az okostelefont a kezükből, mégis felvetődik a kérdés: maradt-e olyan tevékenység a való világban, ami legalább akkora figyelmet tud követelni tőlük, mint a képernyő?
A most következő 4 tippet szülők kísérletezték ki a képernyő előtt töltött idő korlátozására.
#1. Legyen ütemtervünk
Néhány szülőnek könnyebb, ha meghatározott napi ütemtervet készít, és megszabja, mikor nézhetnek a gyerekek tévét, vagy játszhatnak a tableten. Vegyük figyelembe, hogy ez a stratégia leginkább a fiatalabb gyerekek esetében működik, hiszen ahogy nőnek, egyre több olyan feladat, aktivitás csúszhat be, ami felboríthatja az ütemtervet. Az ő esetükben bevezethetjük az úgynevezett „zsetonrendszert”: adjunk négy, 15 perc képernyő előtti időt érő zsetont, amit a gyerekek a nap folyamán bármikor felhasználhatnak. Ha nagyon katonásak akarunk lenni, akár mérhetjük is az időt, amit a gyermekünk például a Youtube előtt tölt, így nem játszható ki a rendszer. (Érdemes az automatikus lejátszási beállítást is kikapcsolni a biztonság kedvéért.) Bár Alyson Schafer nevelési tanácsadó szerint ezzel megtanulják az önszabályozás képességét, szerény véleményem szerint a folyamatos szülői kontroll több energiát vesz el tőlünk, ráadásul bizalmatlanságot szül a szülő-gyerek kapcsolatban. Mégis, ha így döntünk, tudjuk, hogy a siker záloga a következetesség, mert a gyerekek elkerülhetetlenül kiskapukat fognak keresni.
#2. Válasszunk online napokat
Számomra sokkal szimpatikusabb megoldás, ha kiválasztunk néhány napot, amikor megengedjük a technológiai eszközök használatát. Más kérdés, hogy mi van akkor, ha például egy kedvenc filmje épp nem a kiválasztott napok egyikére esik. Vegyük figyelembe azt is, hogy ez a módszer csupán azoknak a gyerekeknek az esetében alkalmazható, akiknek még nincs szükségük a technológiára a házi feladat elkészítéséhez vagy a barátaikkal való kapcsolattartáshoz.
#3. Indokoltassuk meg velük, miért szeretnék használni a gépet
Amikor a gyermekünk leülne a képernyő elé, kérdezzük meg, miért szeretné ezt tenni, így megtanulja, hogy valamilyen oknál fogva használja ezeket az eszközöket, így nem válik belőle rossz szokás, unaloműző tevékenység, kényszer ...stb. Hiszen gondoljunk csak bele, hányszor nyomogatjuk az okostelefonunkat konkrét céllal? Általában az a jellemző, hogy unaloműzés gyanánt nyúlunk a telefonhoz, és rengeteg időt tudunk elvesztegetni ezzel a rossz szokással. Kínáljunk fel egyéb alternatívákat is a szórakozásra, vagy tanítsuk meg őket arra, hogy a technológiát rendkívül sok értelmes dologra is lehet használni. Persze az sem gond, ha azért akarnak játszani, mert egy bizonyos szintet szeretnének elérni benne. A lényeg azon van, hogy érdeklődjünk irántuk, így a későbbiekben is nagyobb valószínűséggel osztják meg velünk, mi folyik épp a digitális világukban.
#4. Töltsünk le nyomkövető alkalmazást
Számos képernyőidő-követő és szülői felügyeleti szoftver létezik, amely nyomon tudja követni, ki milyen alkalmazást használ a háztartásban, és mennyi ideig. Miután összegyűjtöttük ezeket az adatokat, eldönthetjük, hogy érdemes-e korlátozó alkalmazásokat telepítenünk a gépünkre, amelyek csak egy bizonyos, beállított ideig engedik meg a géphez való hozzáférést. A módszer főként idősebb gyerekek esetén válik be, akik már rendelkeznek saját digitális eszközzel, ám sikeres csak akkor lehet, ha ezeket a korlátozó alkalmazásokat kiindulópontként használjuk a képernyőhasználattal kapcsolatos beszélgetésekhez. Érdemes őket is bevonni az ésszerű idő meghatározásába, így nem fogják kijátszandó büntetésnek felfogni a korlátozást.
Plusz egy tipp:
Jó ötletnek tűnhet, hogy a gyerekek házimunkával vagy jó magaviselettel képernyőidőt „vásárolhatnak” magunknak, ám a szakértők ezt nem javasolják, hiszen ezzel túlságosan felértékelődnek a kütyük, ráadásul így csak manipuláljuk a viselkedésüket.
A Todaysparent cikke nyomán
Bánosi Eszter