Pálcikaember és házikó: Mit árulnak el a gyerekrajzok?

A gyerekrajzok nemcsak cukik, de sok minden megtudható általuk arról, hogyan érzi magát, mi foglalkoztatja mostanában a gyermekünket.

Minden gyerek szeret rajzolni, valaki pedig imád. Emlékszem, az oviban a legkedvesebb elfoglaltságom mindig a rajzolás volt. A királylányok mellett a vágyaimat is mindig belefogalmaztam a rajzba, például sokszor ábrázoltam az amúgy picurka szobámat hatalmasnak, rengeteg játékkal telezsúfolva. Feldolgoztam számomra akkor fontos eseményeket is: múltkor találtam meg nagymamámnál egy rajzot például, amin az ovis fényképezés jelenetét illusztráltam. Később képregényt is készítettem, kamasz koromban pedig komolyabban érdeklődni kezdtem a rajzolás iránt, mégis valahogy aztán megmaradt hobbinak az egész.

Gyerekrajzok 2-3 éves koromból: sün, virág, nyuszi a tévében, síelő ember

Attól a pillanattól fogva, hogy a gyermek elég nagy ahhoz, hogy kezében tartson egy ceruzát vagy egy zsírkrétát, és a papírra helyezze (úgy 2-2 és fél éves korában), a rajz kiváló módja lesz annak, hogy azon keresztül közvetítse felénk gondolatait. A gyermekrajzok értelmezése a kor előrehaladtával egyre könnyebbé válik, és idővel meglepő mennyiségű információt lehet megtudni belőlük. A rajzok a gyermeki fejlődés minden szakaszában nagyszerű eszközt jelentenek a szülőknek ahhoz, hogy közelebb kerüljenek a gyerekeikhez.

Firkától a szemléletes realizmusig

A gyermek rajzolásának három szakasza van: a firkálás, az intellektuális realizmus és a szemléletes realizmus. A firkálás szakaszában a rajzok nem realisztikusak, csupán a mozdulat öröme vezérli a tevékenységet. Ám mivel a gyerekek tudják, hogy a rajzok jelentenek valamit, ezért lassan maguk is jelentést adnak a firkájuknak – általában külső nyomásra. A jelentés itt még független a vonalaktól.

A következő szakaszban (3 éves kor körül) megjelenik az ábrázolás szándéka. Azonban van egy fontos jellegzetesség: a gyermekek a valóságnak megfelelően rajzolnak, de nem azt adják vissza, ahogyan látják a dolgokat, hanem azt, amit tudnak róluk. Már megjelennek olyan egyszerű ábrák, mint a pálcikaemberek, rajzolnak arcokat, autókat, teherautókat, fákat vagy házakat. Ezekre a rajzokra jellemző, hogy nincs bennünk realisztikus részlet. A szakasz végén kezdenek el olyan dolgokat is hozzátenni, amelyekkel differenciálják az elképzeléseiket, pl. virágokat a ház előtt vagy ruhákat a pálcikaembereken. A rajzok aránytalanok, az elemek gyakran szétdobáltak, nem tartoznak egybe.

9 éves kortól kezdve a gyermekek azt akarják lerajzolni, amit látnak, és úgy ahogy látják. Ebben a szakaszban a gyerekek már számos részeltet képesek kidolgozni, és különféle szavakat és szimbólumokat (például repülő madár ábrázolása „V” betűvel) is használnak. Annyira realisztikusan rajzolnak, amennyire képességeik engedik, és a képet különféle nézőpontból és perspektívából látják. Gyakran társítanak világos történeteket a rajzokhoz.

Hogyan értelmezzük a rajzokat

Néha a rajzok csak rajzok, és nem többek, mint a játékkal töltött idő lenyomatai. Ám olykor mélyebb rétegek is felfedezhetőek gondolatairól és érzelmeiről. Nagyon fontos, hogy ne lássunk bele túl sokat a rajzba, inkább engedjük meg a gyermekünknek, hogy maga meséljen arról, mit jelentenek számára a rajzok. Tegyünk fel kérdéseket, például, hogy mit csinálnak a képen az emberek.

Általános szabályok

• Nem-és színpreferencia. A sötétebb színeket általában azok a gyerekek használják, akik dominánsabbak vagy követelőzőbbek. A lányok előnyben részesítik a melegebb színeket, míg a fiúk hidegebb árnyalatokat használnak. A sok zöld a gyermek nagyfokú kreativitására utal, a sárga a boldogságra, a piros pedig az izgatottságról árulkodik – nem véletlen, hogy ez a legkedveltebb színek egyike a gyerekek körében.
• A rajzok papíron való elhelyezkedése szintén árulkodó. Azok, akik a lap bal oldalára rajzolnak, a múltba néznek és gondos jelenlétre vágynak, míg a jobb oldalon elhelyezkedő rajzok a jövőre, illetve a kommunikáció szükségességére utalnak. A lap alján csoportosuló rajzok gyakran bizonytalanságot és elégedetlenséget jelentenek.
• A figurák rajzolásánál a méret számít a leginkább. A nagyok a domináns személyt jelölik. A túlzottan nagykezű figurák agresszívek, a kar nélküliek pedig gyámoltalanok. A kis lábfejek a gyermek instabilitását, bizonytalanságát mutathatják.

Néhány gyakran előforduló szimbólum

- Pálcikaemberek: A gyermekek gyakran rajzolják le a családtagokat egy bizonyos sorrendben, és ahhoz a személyhez helyezik magukat a legközelebb, akihez ténylegesen a legközelebb érzik magukat a családban. A családtagok különféle arckifejezése rávilágít arra, hogy a gyermek szerint az adott ember hogyan viselkedik általában. A méretet is használják annak szemléltetésére, hogy mennyire fontosak az emberek – minél nagyobb az ábrázolt személy, annál dominánsabb a szerepük a gyermek életében.

- Részlet gazdag rajzok. Minél részletesebb a rajz, annál jobban láttatja az egyéniséget. Például, ha egy gyermek szemüveggel együtt rajzolja le a bátyját, akkor ez arra utal, hogy a gyerek számára ez fontos jellegzetessége a családtagnak a hétköznapokban. Minél boldogabb egy család, annál közelebb csoportosulnak a képen.

- Lyuk ásása: az a gyermek, aki nemrégiben elvesztett egy szeretett embert, általában lyukakat rajzol a földbe. A családtagok helyzete a lyuk körül feltárja, hogy a gyermek szerint ki állt a legközelebb az elhunyt személyhez, illetve hogyan birkózik meg a család a veszteséggel. Ha önmagát egyedül ábrázolja a képen, azzal azt sugallja, nagyon egyedül érzi magát.

Hogyan tükrözik az érzelmeket a gyermekrajzok

A gyermek aktuális érzelmeinek értelmezésénél szintén érvényes az a szabály, hogy hagyjuk, hadd mesélje el maga a rajz alapján, mi foglalkoztatja éppen. A kutatók szerint a következő motívumok árulkodóak lehetnek a valós érzelmeiről:

• Impulzív gyermek: nagy, nyakatlan figurák, aszimmetrikus végtagok
• Ideges, aggódó gyermek: felhő, eső, repülő madarak, szem nélküli figurák
• Félénk gyermek: kicsi, orr vagy száj nélküli figurák, a kar közel helyezkedik el a testhez
• Dühös gyermek: nagy kezek és fogak, hosszú kar, keresztezett szemek
• Bizonytalan gyermek: szörnyszerű alakok, apró fejek, kéz nélküli, eldőlni látszó figurák

 

Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes Gyermeklélektan c. könyve

és a newkidscenter.com cikke nyomán 

Bánosi Eszter