Nehéz nemet mondani a gyerekednek?- Pedig néha a „nem” is lehet jó dolog…
Tapasztalataim alapján sokan hajlamosak vagyunk a nemet mondást összekeverni a szeretetlenséggel: ha visszautasítjuk a másik kérését, azzal őt magát utasítjuk el, ezért bizonyosan nem szeretjük. Pedig ez egyáltalán nem így van, sőt épp hogy a kérés megtagadásával teszünk jót az illetőnek. Nézzünk alaposan magunkba: olykor még idegeneknek is nehéz meghúznunk a saját határainkat attól félve, hogy nem felelünk meg az elvárásoknak és nem leszünk szerethetőek, nemhogy a saját gyermekünknek, aki a lehető legközelebb áll hozzánk ezen a világon.
Szülőként azért is jelenthet kihívást meghatározni a korlátokat a gyermekeink számára, mert nagyon ügyes eszközökkel élhetnek: könyöröghetnek, alkudozhatnak, sírhatnak, hisztizhetnek, vádolhatnak minket. Nem csoda, ha sokan inkább megadják az adott dolgot csak azért, hogy elkerüljék az idegőrlő meccset. Mások bűntudatot érezhetnek a gyermekeik csalódásáért, megint mások csak kiabálva képesek nemet mondani. Az én apukám például teljességgel képtelen volt erre. Az egyik családi legenda szerint annyira nehezére esett nemet mondani nekem, hogy hagyta, hogy koratavasszal megfürödjek ruhástul az egyik köztéri csap alatt a Városligetben. Hazaérve aztán gyorsan átöltöztetett, hogy anyukám ne vegye észre az incidens nyomait, majd imádkozni kezdett, nehogy tüdőgyulladást kapjak. Szerencsére nem kaptam, viszont örömmel újságoltam el anyának az esetet, meg hát az is elég feltűnő volt, miért vagyok másképp, ennyire ügyetlenül felöltöztetve. Persze ez egy véglet, és ott van a másik is: azok a szülők, akik folyton letiltják gyermekeiket mindenről, kontrollálják, rendszabályozzák őket.
Mint mindenben, itt is nehéz megtalálni az arany középutat. Pedig a nemet mondás a szülői felelősség fontos része, és értékes leckét ad a gyermekeinknek az életben való boldogulásról. A Psychology Today cikke alapján összeszedtük azt a néhány esetet, amikor határozott nemet kell mondanunk gyermekünknek, illetve néhány javaslatot a helyzet kezelésére.
#1. Mondjunk nemet, amikor a cselekedetével megsérthet mást, vagy kárt tehet valamiben
A kár megelőzése az első számú ok arra, hogy szeretett gyermekünknek nemet mondjunk. Ám ne feledjük, a gyerekeknek szükségük van egy felnőtt útmutatására ahhoz, hogy ésszerű döntéseket hozhassanak. Nyújtsunk alternatív megoldást nekik az adott dolog biztonságosabb kivitelezéséhez. Például mondhatjuk ezt: „Nem, nem ugrálhatsz a kanapén, mert ha leesel, megsérülhetsz az asztal sarkában, vagy kárt tehetsz a kanapéban. Ha ugrálni szeretnél, kérlek, menj ki a kertbe/szobádba.”
#2. Mondjunk nemet, amikor egyedül is meg tudják tenni az adott dolgot
Gyakran kérnek meg a gyerekek minket arra, hogy csináljunk meg olyan dolgokat a számukra, amelyeket maguk is megtehetnének. Bár ezzel semmi gond nincs, a gyerekeknek gyakorolniuk kell az adott tevékenységet ahhoz, hogy kompetensekké váljanak benne. Az állandó készenlétben állás nem segíti őket ebben. Szükség esetén persze adjunk iránymutatást vagy támogatást, de bátorítsuk a saját felelősségvállalásában. Íme egy példa: „Nem, most rajtad a sor, hogy megterítsd az asztalt. Emlékszel, hogyan kell csinálni? Mutatok egy példát, amit lemásolhatsz.”
#3. Mondjunk nemet, amikor akaratról és nem szükségről van szó
Folyamatosan ki vagyunk téve annak, hogy olyan dolgokat vegyünk meg, amelyekre nincs szükségünk – így van ez a gyerkőcökkel is. Természetesen nem gond, ha olykor engedékenyek vagyunk, de ne érezzük kötelességünknek megvásárolni mindazt, amit a gyermekünk akar, ez ugyanis nem segíti őt abban, hogy megtanulja, anélkül is tetszhet neki valami, hogy feltétlenül birtokolnia kelljen azt.
#4. Mondjunk nemet, amikor megváltoztak a tervek
Az élet megtörténik. Még akkor is, amikor szeretnénk eleget tenni gyermekünk kéréseinek, olykor a körülmények közbeszólnak. Ez pedig nem baj, hiszen csak így tanulhatnak rugalmasságot és türelmet. Készítsünk egy konkrét új tervet, hogy segítsük őt megbirkózni a vágyott dolog késésével/elmaradásával. Itt egy példa: „Nem, ma este ezt nem tehetjük meg, mert váratlanul bejelentkezett a nagynéni. Halasszuk a dolgot holnapra. Reggel vagy délután szeretnéd megcsinálni?”
#5. Mondjunk nemet, amikor valaki más szükségletei átmenetileg fontosabbak
A gyerekek természetszerűen önközpontúak, de nagylelkűséget tanulhatnak azáltal, ha olykor mások kerülnek előtérbe. Ebben a helyzetben így mondhatunk nemet neki: „Nem, szombaton nem mehetsz el a barátaiddal, mert a nagyi szülinapja lesz. Szeretnénk, ha jól érezné magát, és biztos nagyon örül majd, ha te is ott vagy.” Fessünk élénk képet arról, hogy érzi magát a másik ember, ha a kedvéért olykor lemond arról, amit ő akar.
#6. Mondjunk nemet, amikor valami mást csinálunk
A bosszankodás minden kapcsolatot elmérgesíthet. Ha mindent félredobunk, amikor a gyerek akar tőlünk valamit, azzal nem fogja látni az egészséges határokat és nem válik kompromisszumkész emberré. Ne tegyük őt mindig előtérbe. Ha valami olyasmit szeretne, ami miatt át kellene szervezni a család egész programját, akkor inkább kínáljunk egy baráti kompromisszumot.
#7. Mondjuk nemet, amikor kérése ellentmond az értékeinknek
A saját választásainkon keresztül tanítjuk a gyermekünket az értékek tiszteletére. Ha gyermekünk olyat kér, ami szerintünk az ő korában még nem megengedhető, nyugodtan tárjuk fel a (népszerűtlen) döntésünk hátterében álló okokat, de ne érezzük úgy, hogy meg kell győznünk őt feltétlenül, hiszen végtére is mi vagyunk a szülők. Mondhatjuk például ezt: „Nem, nem kaphatsz még mobiltelefont. Egyelőre még nem neked való, és nem akarom, hogy megzavarjon téged az iskolai vagy családi életedben.”
Bánosi Eszter