Néhány tipp, hogyan legyünk hulladékmentes család

Egy ideje már kacérkodom azzal a gondolattal, hogyan tudnánk kevesebb szemetet termelni itthon, ám bevallom, eddig csak a szelektív szemetesekig jutottam. Irigykedve figyelem az egyik Facebook-csoport tagjainak posztjait arról, mennyi műanyag-hulladékot sikerült egy hét alatt termelniük, majd szégyenkezem, amikor összehasonlítom azt a mennyiséget gondolatban a műanyag kukánk egy heti tartalmával. Hiába megyek piacra heti 1-2 alkalommal, a hét többi napján egyszerűen csak a sarki boltig jutok, ahol még a petrezselymet is műanyag dobozba csomagolják. Annyira pedig még nem vagyok eltökélt, hogy vászonzacskókat vegyek a zöldségeknek, gyümölcsöknek, vagy külön tároló dobozokkal járjak a piacra, hogy a cseresznyét inkább abba, és ne egy újabb zacskóba tegye az árus, esetleg hogy lecseréljem a fogkefémet környezetbarát fafogkefére.

Gyerekekkel még nehezebbé válik a hulladékmentesítés, hiszen a gyerekek rengeteg szemetet termelnek. Ám a kanadai Lebond család megvalósította a lehetetlent – egy év alatt állítólag egy nagyobb befőttes üvegnyi műanyag szemetet termeltek csupán. Őszintén szólva ezt nehéz elhinni, de ha igaz, sokat tanulhatunk tőlük.

A család fő filozófiája az, hogy minél kevesebb műanyagot használjanak; és ha mégis muszáj, gondoskodnak arról, hogy a megfelelő újrahasznosítási folyamatba kerüljön, miután a legteljesebb mértékben felhasználták. Ez mind egyszerűnek tűnik, de amikor végiggondoljunk egy napunkat, a teljes hulladékmentesség teljesen kivitelezhetetlennek tűnik. Katelin, a feleség szerint viszont már az apró lépések is hatalmas változásokat hozhatnak, ráadásul ezek nem kerülnek plusz pénzbe, sőt Katelin szerint 13 százalékkal csökkentek is a kiadásaik. A szülők szerint a gyerekek is nagyon élvezik ezt az életmódot, segítenek a konyhai hulladékot komposztálni, ahogy az újrahasznosításban is aktívan részt vesznek.

De hogy néz ki a hulladék minimalizálása a gyakorlatban? A család olyan boltokban vásárol, melyek lehetővé teszik a saját tárolók használatát, emellett csak használt ruhákat vásárolnak (sőt elkerülik a fehér ruhákat, mert ezeket bonyolult otthon készített mosószerrel tisztítani), és teljesen kiiktatták a szívószálat, és egyéb műanyag csomagolást. Mivel a családfő, Kevin a kanadai katonaságnál dolgozik, a család sokat költözködik – jelenleg Brüsszelben élnek, ahol a jó tömegközlekedés miatt nem kell a kocsijukat sem használniuk.

És mi a helyzet a játékokkal?

A család csak használt játékot vesz, ha pedig szülinapja van a gyerekeknek, a szülők arra kérik a vendégeket, hogy játék helyett pár dollárt adjanak nekik, amelynek a felét a gyerekek egy választott jótékonysági szervezetnek adják, másik felét pedig használt játékokra költhetik. Minden karácsonykor a gyerekeknek 5 olyan játékot kell választaniuk, amelyeket majd a Mikulásnak adományoznak, ám viszonzásul ők is kapnak 5 új játékot. „Ezért van az, hogy a játékok száma mindig ugyanannyi a lakásban” – mondja Kevin.

A legnagyobb kihívások

Bár a szülők szerint nagyon „rá lehet kattanni” erre az életformára, ez még nem jelenti azt, hogy mindig könnyű betartani a saját maguk által írt szabályokat. Az egyik legnagyobb akadály az elfoglaltság. „Amikor például el akarunk utazni, külön csomagolnunk kell bögréket, palackokat, evőeszközöket, tárolókat és zacskókat, sőt akár ételeket is” – mondja Katelin. Utazás közben olykor félreteszik a szabályaikat, és megengedik maguknak a papírba csomagolt ételek fogyasztását, amelyeket vagy újrahasznosítanak, vagy hazaviszik a komposztjukba.

A gyerekek műalkotásai

A másik nagy kihívás az, hogy a család nem mindig tudja ellenőrizni, mi jön be a házukba, így az iskolai művészeti projektekből származó alkotásokat sem. „Például amikor gyöngyöt fűztek, a kislányom, Cléo egy ideig megtartotta az ékszert, majd lebontotta, és visszaadta az osztályának, hogy újrahasznosítható legyen” – mondja Katelin, aki megpróbálja elkerülni a szülinapok kötelező elemét, a léggömböket is, ám azt ő is belátja, hogy ez nem mindig lehetséges.

Néhány apróság, amit mi is betarthatunk

Bár számomra ez a fajta életmód kicsit drasztikus, szigorú, és egyáltalán nem biztos, hogy jól érezném magam benne, azt gondolom, hogy a „mértékletes” fenntarthatóság jó dolog, és kivitelezhető is. Ehhez nyújtanak segítséget az alábbi lépések:

• Katelin azt javasolja, hogy írjuk le azokat a műanyag termékeket a listára, amelyektől nem szeretnénk megszabadulni. pl. a futócipők, hajhabok…stb. A legtöbb elemnek megvan a fenntartható verziója is, ha tehetjük, pótoljuk őket azzal. Amikor például kifogyott a fogkrém a Lebond családnál, Katelin elhatározta, hogy saját maga fogja készíteni szódabikarbónából, sóból, kókuszolajból és illóolajokból.

• Adjunk magunknak egy reális célt arra vonatkozóan, hogy mennyivel szeretnénk csökkenteni a műanyag hulladékot, így nyomon követhetjük a változást.

• Az egyik legnagyobb hulladékgyártó terület a konyha, ezért ott kezdjük el a spórolást. Nézzük meg a közelben található élelmiszerüzleteket, és próbáljuk meg minimalizálni a műanyag csomagolás mennyiségét. A legjobb, ha találunk olyan boltot, ahol használhatjuk a saját tároló eszközeinket. Fontos, hogy a vásárlásnál tudatosak legyünk a belső hangokra, amelyek azt súgják, mennyi mindenre van szükségünk, és lehetőleg ellenálljunk ezeknek a késztetéseknek.

• Reális elvárásokkal kell rendelkeznünk, különben kiégünk. Ne akarjunk tökéletesek lenni, csak kis lépésekben haladjunk, és olykor tanuljunk meg engedni a szabályainkból.

Nos, azt hiszem, tényleg ideje megvenni azt a pár vászonzsákocskát. És te milyen lépést teszel a kevesebb hulladékért?

A Today's Parent cikke alapján,

Bánosi Eszter