Legyen maradandó élmény gyermekünk nyara! - Nyári zsebkalauz táborozáshoz

Ha az ember visszagondol a diákéveire, maradandó élményeket jelentenek a táborok, hiszen új barátságok alakultak, és olyan kalandokban volt részünk, amelyekre még sokáig emlékezhetünk. Eszembe jut például, hogy az egyik balatoni tábor során két levelező partnert is találtam, akikkel még hosszú évekig tartottuk a kapcsolatot a ma már szinte elképzelhetetlen, hagyományos „postai úton”. Soha nem felejtem el a nagy tábori kártyázásokat, tűzrakásokat, számháborúkat sem, az éjjeli túrákat, a hajnali tornát, a parti diszkót és a tejlevest sem, amitől a hideg kirázott.  Azt sem, hogy egyszer két napig szilvalekváron éltem, hogy végre sikerüljön WC-re mennem, ahogy arra is élénken emlékszem, milyen nehezen ment mindig az elalvás a legelső éjszaka a megszokott otthoni lefekvési szertartás nélkül.

A táborról tehát nemcsak jó élményeink maradnak, de ezek a kellemetlenségek is nosztalgikus emlékekké válnak az évek múlásával. Aztán persze eszembe jut, hogy voltak azért komolyabb gikszerek is – apróbb balesetek, kullancs csípés, hányós vírus -, amelyek miatt másoknak fel is kellett függeszteniük a nyaralást. Ezek persze előfordulnak, kiküszöbölni sajnos nem mindig lehet őket, főleg, hogy szülőként ilyenkor nem vigyázhatunk a gyermekeinkre. Ennek ellenére mégis sokat tehetünk azért, hogy a gyerekek táborozása viszonylag zökkenőmentesen menjen. Nézzük a lépéseket:

• Első körben döntsük el, hogy „ottalvós” táborba küldjük-e a gyermekünket. Tegyük fel magunknak a kérdést, vajon elég érett rá, hogy akár egy hetet az otthonától távol töltsön? Ha iskolai táborba küldjük, kérjük ki erről a pedagógusok véleményét. Nincs alapszabály arra nézve, hány éves kortól érett a gyermek a táborozásra, sok minden függ a személyiségétől, szokásoktól, neveltetéstől. Például, ha szokott hosszabb időt a nagyszülőknél tölteni, akkor nem lesz számára annyira idegen ez a helyzet sem. Segíthet az is a táborhoz való hozzászoktatásban, ha egy-két napot a legjobb barátjánál alszik előtte.

• 
  Válasszunk körültekintően tábort: Mindig tájékozódjunk arról, milyen jellegű táborba küldjük a gyermekünket, mik lesznek a programok, és ami a legfontosabb, érdeklődik-e ezek iránt a gyermekünk. Jó ötlet lehet, ha összefogunk más szülőkkel is, és közösen küldjük a gyerekeket táborba – így mi is nyugodtabbak leszünk, és a gyerekek is könnyebben szoknak hozzá az új helyzethez, ha a barátaikkal fedezhetik fel azt.

• Önmagunk megnyugtatására a legjobb, ha mi magunk gondoskodunk a gyermekeink lejutásáról, amennyiben tehetjük. Hiszen hiába írtak a táborról minden szépet és jót, nem baj, ha személyesen is megismerjük azt a helyet, ahol a következő pár napot tölti majd a gyermek. Persze ez nem jelenti azt, hogy kontrolláljuk túl a dolgot, de könnyebb szívvel hagyjuk őt ott, ha tudjuk, hogy jó kezekben van.

• Vannak felügyelők, akik nem szeretik, ha a szülők telefonálgatnak, mások nem szigorúak a kapcsolattartás terén, ezért mindenképpen beszéljük meg először velük, mi lenne a célszerű kapcsolattartási mód. Ha úgy döntünk, tartjuk a kapcsolatot a tábor idején, akkor kisebb gyermek esetén állapodjunk meg előre egy időpontban (vagy akár kettőben), amikor felhívjuk őt, hogy megoszthassa velünk élményeit. Ha kiskamaszunk van, mindenképp ő kezdeményezze, mikor szeretne velünk beszélni. Ne üljünk a fejére, és ne aggodalmaskodjunk túl sokat, kisebb csemete esetében sem. A hiányérzet ellenszere lehet az is, ha egy ránk emlékeztető, vagy számára biztonságot nyújtó tárgyat is elpakolunk neki. Nekem például szívecske párnám volt, az unokatestvérem pedig a „nünüke” névre hallgató anyagpelenka nélkül sehová sem volt hajlandó menni.

• 
  Praktikus dolgokat pakoljunk el neki: ne legyen túl nehéz a csomag, legyen benne minden szükséges az elsősegély csomagtól kezdve az esőkabáton át a naptejig és szúnyogriasztóig. Lehetőleg együtt csomagoljunk össze az utazás előtti napon, hogy tudja ő is, mi került a táskájába, és mutassuk meg neki, hogyan tud a legpraktikusabban összepakolni. Készítsünk leltárt is, így semmi sem maradhat itthon, sem a táborban, ahol esetleg neki kell majd önállóan bepakolni.

• 
  Adjuk meg neki a bizalmat! Semmiképp se üzenjük azt neki, hogy túlságosan féltjük, hiányzik nekünk, mégis érezze azt, hogy ha nem tetszik a tábor, esetleg sérelem éri a közösségben, akkor bármikor úgy dönthet, hogy inkább hazajön.

• A gyerekek szeretnek vásárfiával kedveskedni szüleiknek, egy kis emlékkel hazatérni a „nagy utazásból”, ezért biztosítsunk számára valamennyi zsebpénzt. Hogy ennek összege mennyi legyen, arról megoszlanak a vélemények – mi találtunk egy zsebpénz kalkulátort, ami kor, szabadidős program jellege, időtartama stb. alapján kiszámolja nekünk az ideális összeget. Például egy 12-14 éves gyermekre számolva – amennyiben teljes ellátást kap az egy hetes táborban, nem kell semmiféle programra plusz pénzt költenie és a családja viszonylag jó anyagi körülmények között él – 7000 forint az ideális zsebpénz összege.

Végül pedig ne feledjük a táborozás a szülőknek is jó dolog. Csináljunk valami olyat, amit a gyerekek mellett nem tudunk megtenni a hétköznapok során – menjünk el például valahova kettesben, hívjuk el a barátainkat egy házibulira, lazítsunk egy jót.

Kellemes kikapcsolódást kívánunk!