Képzeletbeli barátok: Normális jelenség vagy aggódnunk kellene?
Egy barátnőm épp vidékre tartott kocsival, és ahogy kikanyarodott az autópályára, az addig csendben üldögélő háromévese egyszer csak rémülten felsikoltott, hogy „Állj!”. A barátom azonnal a fékre taposott, szíve a torkában dobogott, és riadtan nézett körül, de nem látott semmit. „Mi történt? – kérdezte a kislányát, aki azt felelte sírásra görbülő szájjal: „Majdnem átmentél Mimin”. Ekkor derült ki, hogy Mimi a lánya képzeletbeli barátja, aki pár pillanat múlva szerencsére „eltűnt a kocsi elől”, így tovább tudták folytatni útjukat.
Számomra nem volt meglepő a történet, mert azt mesélik rólam, nekem is volt képzeletbeli barátom kiscsoportos ovisként, bár sajnos én már hűtlen módon elfelejtettem. Mócnak hívták, állítólag szőrős volt, és torkos. Olykor neki is meg kellett teríteni az asztalt, ám különösebben nem volt háklis lény.
A képzeletbeli barátok gyakori látogatók
A legtöbb kisgyerek úgy játszik a plüssállataival, barátaival és egyéb játékokkal mintha azok élőek lennének. Marjorie Taylor, a képzeletbeli barátokat kutató pszichológus szerint 7 éves korukra a gyerekek 37%-a játszott már képzeletbeli baráttal. Szerinte a képzeletbeli barátok létezése sokkal általánosabb, mint ahogy gondolnánk, sőt akadnak olyan tizenévesek, akik megőrzik őket a gyermekkorból, csak idősebb, tinédzser formában.
Ne féljünk tőlük!
Régen számtalan kutató és szülő gondolta azt, hogy a képzeletbeli barát gonosz és veszélyes jelenség, szociális deficit, mentális betegség, pl. skizofrénia, vagy valamiféle démoni megszállás jele. Persze furcsa lehet látni, ha gyermekünk egy nem látszó valakihez beszél, és logikusnak tűnik, hogy azok a gyermekek, akiknek láthatatlan lényekkel barátkoznak, magányosak, szociális problémáik vannak, de a kutatások nem támogatják ezeket a feltételezéseket. Sőt a képzeletbeli barátokkal nem rendelkező gyermekekhez képest ők kevésbé félénkek, többet nevetnek és mosolyognak, jobb a szókincsük, és jobban teljesítenek azokban a feladatokban, amikor el kell képzelniük, hogy a másik vajon mit gondolhat, ellenben nem igaz, hogy intelligensebbek volnának, mint a képzeletbeli baráttal nem rendelkező társaik. Azt is kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik nem néznek annyi tévét, sokkal hajlamosabbak képzeletbeli barátokat teremteni.
A képzeletbeli barát léte nem bizonyíték arra, hogy a gyermekkel gond van, de ha például a gyermek nehézségekbe ütközik, sokat segíthet neki a traumatikus élmények kezelésében. A gyerekek arra is használhatják a képzeletbeli barátaikat, hogy rájuk hárítsák szüleik előtt saját felelősségüket, ha hibáztak valamiben, így elkerülhetik szüleik elégedetlenségét. A képzeletbeli barátok segíthetnek a gyermekeknek abban is, hogy megbirkózzanak a félelmekkel, új ötleteket fedezzenek fel, és azt is megtanulhatják, hogyan kell gondoskodni egy igazi barátról.
A láthatatlan barátok sokfélesége a képzelet erejének bizonyítéka
Taylor szerint a képzeletbeli társ egy olyan barát, akit a gyermek rendszeresen megteremt, akivel folyamatosan beszél vagy együttműködik. Közel 30 éves kutatása során Taylor hallott olyan képzeletbeli barátról, aki repülni tud, és olyanról is, aki a Holdon lakik, de vannak láthatatlan, tűzokádó, vagy plüssállatok bőrébe bújt barátok is.
Taylor azt is bebizonyította, hogy akárcsak az igazi barátok, a láthatatlanok sem mindig működnek együtt. A képzeletbeli barátokkal rendelkező gyermekek legalább egyharmada panaszkodott arról, hogy barátja nem mindig jön oda, amikor hívja, joghurtot ken a hajába, vagy olyan dolgokat mondat ki vele, ami bajba sodorhatja.
Meglepő módon azonban hiába ennyire összetett személyiségűek ezek a képzeletbeli barátok, hiába olyan a kapcsolatuk velük, mint a valós barátaikkal, a gyermekek mégis felismerik, hogy ezek a barátok csak képzeletbeliek.
Tanácsok szülőknek képzeletbeli barátok esetén:
- Ne aggodalmaskodjunk, ha fény derül a képzeletbeli barát létére. Azok a gyermekek, akik látják szüleiken az aggódás jeleit, titkolózni kényszerülnek.
- Tegyünk fel kérdéseket, hogy többet megtudjunk a barátról, mert így közvetett módon sok minden kiderülhet gyermekünk jelenlegi érdeklődéseiről, kívánságairól, félelmeiről vagy aggodalmairól. Akár le is írhatjuk gyermekünk imádnivaló válaszait.
- Szabályokat csak akkor van értelme felállítanunk, ha a képzeletbeli barát követelésekkel áll elő, vagy viselkedése túlságosan zavaróvá válik. Anélkül, hogy keményen megkérdőjeleznénk a barát létezését, mondjunk inkább olyan dolgokat, mint pl. „nem érdekel, ki csinálta ezt a rendetlenséget, neked kell feltörölnöd”, vagy „a vendégség miatt xxx-nek most valahol máshol kell töltenie az időt”.
- Nyugodtan szálljunk bele a játékba: terítsük meg neki is az asztalt, ha gyermekünk erre kér. Azonban arra vigyázzunk, hogy ne vegyük át az irányítást, és ne kezdjünk el beszélni a képzeletbeli barát nevében. Ez a barát ugyanis csakis a gyermekünk fantáziájának egyedülálló és varázslatos kifejezése. Engedjük meg neki, hogy egyedül ő legyen a felelős érte.
A Psychology Today cikke nyomán
Képek forrása: Pinterest