Karácsonyi ajándékozás: Így kerüljük el a “karácsonyi mohóság szindrómát”
Nincs is annál jobb érzés, mint örömöt látni a gyermekünk arcán. Ünnepekkor az ajándékok kibontása pont egy ilyen pillanat. Sajnálatos módon azonban nem mindig okoz boldogságot a meglepetés , és a mosoly helyett inkább elkeseredést, csalódást látunk az arcukon, ahogy ráébrednek, hogy nem éppen azt kapták, amire vártak.
A saját életemből ilyen pillanatra nem emlékszem, az azonban tény, hogy sokszor éreztem magam csalódottnak az ünnepek után. Átéreztem Andersen fenyőfájának szomorúságát, akinek tragédiája épp az lett, hogy nagyon várta a karácsonyt, aztán mégis az útszélen végezte, eldobva. A nagy-nagy várakozás és beteljesülés, a csillogó ünnepek után tényleg lehangolóak lettek a szürke hétköznapok, és a játékok varázsa is hamar elveszett, az iskola kezdetével pedig teljesen elhalványult az az emelkedettség, ami az év végi időszakot jellemezte. Nem csoda ha gyerekként, és egyébként felnőttként is minden egy lapra akarunk tenni, vagyis túlidealizáljuk a karácsonyt, és minden jót pár napba akarunk sűríteni. Ha pedig a valóság kicsit is különbözik a felduzzasztott álmunktól, teljes letargiába esünk.
A pszichológiai, társadalmi és környezeti tényezők mind hozzájárultak az úgynevezett karácsonyi mohóság szindrómájának létrejöttéhez, amelyet az anyagi falánkság és a megbecsülés hiánya jellemez. Szülőként a mi dolgunk, hogy segítsünk gyermekünknek elkerülni a mohóság tünetegyüttesét a következőkkel:
Ne nagyítsuk fel túlzottan a karácsony jelentőségét
Gyönyörű ünnep a karácsony, de utána is van élet, ne erre az időszakra tartogassunk minden olyan dolgot, amelyre a családunk, gyerekeink vágynak. Az apróbb figyelmességekből egész évre jusson, különben a gyerekek tényleg ki lesznek éhezve ezekre a napokra. Ha nem dimenzionáljuk túl az ünnepeket, azt is elérhetjük, hogy ne jelentsen akkora csalódást, depressziót, amikor elmúlik a téli szünet, és újra vissza kell térni régi, megszokott rutinjainkhoz.
Ajándéklista írás? Csak óvatosan!
A Telegraph arról számolt be, hogy az Egyesült Királyságban a szülők 72%-a vásárol olyan ajándékot a gyerekek karácsonyi listájáról, amit nem engedhetnének meg maguknak. 84%-uk pedig az utolsó pillanatra halasztja az ajándékvásárlást attól való félelmében, hogy a nagy rakás ajándék nem elég nagy. De mi legyen akkor a listával? Ahelyett, hogy a gyerekek egy “akarok, akarok, akarok listát” írnának, kérjük meg őket arra, hogy gondoljanak inkább olyan játékokra, amelyek igazán boldoggá teszik őket. Ne tegyünk ígéretet, ha nem engedhetjük meg magunknak a vágyott ajándékot. Beszéljünk a listáról úgy, mintha pusztán útmutatás lenne, de nem szerződés.
Ráadásul ha a gyerekek túl sok játékot kapnak, a bőség zavarában nem igazán fognak tudni mit kezdeni velük. Ha már kijelöltük az ajándékozásra szánt anyagi határainkat, a rokonainkat is kérjük meg arra, hogy tartsák a megbeszélt ajándéklimitet, hogy következetesek maradjunk a családon belül.
Csak mindent a saját ütemében
Az izgatottságtól és az adrenalintól a karácsonyi ajándékok kibontása kész káosszá válhat. A gyerekek felszakíthatják a csomagolást, ahogy az egyiktől a másikig jutnak. Lassítsuk le az egész folyamatot azzal, hogy kijelöljük, egy családtag egyszerre csak egy csomagot bonthat ki.
Vigyük el a gyermekünket egy jótékonysági eseményre
Az empátia igazán nagy ajándék, amit a gyermekek számára adhatunk. Segítsük őket abban, hogy átérezhessék, milyen más cipőjében lenni ítélkezés nélkül. Az óvodás korú gyermekek számára jó kezdés lehet a jószívűségről beszélgetni. Hagyjuk, hogy a gyermek válassza ki azokat a játékokat, amelyektől már megválhat.
Tanítsuk meg nekik, hogy jobb adni, mint kapni
Az International Journal of Happiness and Development tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy az emberek sokkal többre értékelik az általuk adott ajándékot annál, mint amit ők kapnak. De ez csak akkor derülhet ki a gyermekünk számára, ha teret adunk neki, hogy maga is részt vehessen az ajándékozásban. Készítsünk meglepetéseket együtt a rokonoknak!
Az ünnepek alatt is legyen meg a rutin
Mikor végre beköszönt a téli szünet, sok családban teljesen szétesik a napi rutin, és túl megengedőek leszünk a gyerekekkel. Természetesen nem azt mondjuk, hogy ne pihenjen, játsszon eleget, de bizonyos fokú rendszerességhez azért ragaszkodjunk. Ha például az volt a szabály, hogy heti egyszer ehet csokit, akkor most se engedjük meg neki, hogy kontroll nélkül majszoljon az édességből. Ugyanis ha így teszünk, elveszti a biztonságát, és joggal fogja rosszul érinteni, ha majd januárban újra megvonjuk tőle ezeket a bónuszokat.
Ez egy gyönyörű időszaka az évnek. Kis mértéktartással és figyelmességgel pedig akkor sem lesz senki csalódott, mikor újra elindul a megszokott napi rutin.
Bánosi Eszter