Jó, ha nyáron tanulunk a gyerekkel?
Egyesek szerint tilos, mások szerint igenis szükség van rá – játékos formában.
A nyári tanulás nem azt jelenti, hogy a gyermekeinkkel matematikai feladatokat kell megoldatnunk, munkalapokat kitöltenünk, vagy szókincslistákat tanulmányoznunk ahhoz, hogy megőrizzék a tanév során megszerzett készségeiket. A nyár sokkal inkább annak az ideje, hogy a gyerekek felfedezzék, a tanulás lehet szórakoztató, és voltaképpen bárhol megtörténhet, nemcsak az iskolapadban.
Az én szüleim nem erőltették a nyári tanulást, a nagymamám annál inkább. Lévén, hogy tanítónő volt, nagyon fontosnak tartotta, hogy ne essek ki a gyakorlatból, sőt mi több, hogy azt is tudjam, amit még nem is kell. Emlékszem, tikkadt nyári délelőttökön addig kellett egymás mellé lekanyarintanom az D-betűt – figyelve a vonalvezetésre – amíg végre tökéletesen nem sikerült. Mit szépítsek, utáltam tanulni, de megcsináltam, hogy minél hamarabb túlessek rajta.
Vekerdy Tamás szerint a derűsen, közösen, jó lehetőségekkel eltöltött idő az, ami leginkább pihentet, az egyes tanulási szakaszok után pedig muszáj szünetet iktatni, hogy a megszerzett tudás le tudjon ülepedni, és képességgé érlelődjön. A szakember szerint az a gyerek, akivel a szülők végigtanulták a nyarat, szeptemberre nyilván ügyesebb lesz, mint a többiek, azonban október végére fáradtabb, unottabb, kimerültebb is lesz azoknál, akik vakációzhattak, így teljesítménye is rosszabb lesz. A pszichológus szerint tehát feleslegesen gyötörjük a gyereket a nyári tanulással.
Sok szülő viszont attól tarthat, hogy a gyerekek elveszíthetik mindazt a tudást, amit az előző év során tanultak. A kutatók ezt „nyári csúszda” jelenségnek hívják, amely során egy-egy gyermek akár két-három hónap lemaradást is szerezhet például olvasási képességeiben. Ezért egyes szakemberek szerint a gyerekeknek csupán az iskolától kell elszakadniuk nyáron, de nem a tanulástól.
Ha úgy döntünk, hogy nem tanulunk a gyermekkel nyáron, akkor is fontos, hogy napjai ne váljanak teljesen rutin nélkülivé, elfolyóssá a szünidő alatt. Ha pedig szeretnénk edzésben tartani gyermekünk agyát a szünet alatt is, ez a néhány tipp a segítségünkre lehet abban, hogy a tanulást érdekessé és szórakoztatóvá tegyük a számára:
Maradjunk aktívak
Az egészséges test az egészséges elme feltétele: ha nyáron minden nap extra időt szánunk a szabadidős tevékenységekre és a játékra, akkor felkészítjük őt a tanulásra is. Kapcsoljuk ki a tévét, és hagyjuk, hogy felfedezze a környezetét. Egy-egy kirándulás alkalmával a gyakorlatban is szert tehet környezetismereti tudásra. Legyünk felkészültek válaszolni a kérdéseire.
Elő az utazónaplóval
Hosszabb utazást tervezünk a nyárra? Tartsuk aktívan gyermekünk kézírási és nyelvtani készségét azzal, hogy utazónaplót készítünk kalandjainkról, a meglátogatott helyekről. Gyűjtsük össze a meglátogatott éttermekről, turisztikai látványosságokról szóló képeslapokat, brosúrákat, és készítsünk belőlük emlékfüzetet apró leírásokkal.
Forrás: Pinterest
Szórakoztató olvasás
Engedjük meg neki, hogy szabadon válassza ki azt a témát és könyvet, amit el szeretne olvasni. Nem csak könyvben, hanem magazinokban is gondolkodhatunk. Számtalan olvasmány válik később mozifilmmé. Bátorítsuk arra, hogy olvassa el azokat a könyveket, amelyekből filmet készítenek ebben az évben.
Történelem a gyakorlatban
Akár belföldön, akár külföldön utazunk, a legtöbb esetben lehetőségünk van arra, hogy történelmi tudásunkat gyarapítsuk különféle múzeumlátogatásokkal, vagy nevezetes épületek megtekintésével. Keressünk olyan interaktív kiállításokat, amelyek olyan történelmi időszakot ölelnek fel, amelyről gyermekünk már tanult. Ne próbáljunk egy nap alatt egy egész múzeumot felderíteni, mert az rendkívül fárasztó nemcsak a gyerekeknek, de az egész családnak is. Inkább rendezzünk „kincskereső” játékot: kezdjük az ajándékboltban, és válasszunk ki pár képeslapot vagy apró tárgyat, majd keressük meg „élőben” a rajtuk lévő vagy az általuk megformázott szobrokat, festményeket, tárgyakat a múzeumban.
Forrás: Pinterest
Főzzünk együtt
A főzés egy nagyszerű és szórakoztató módja a tanulásnak: gondoljunk csak arra, hogy a mérésekhez matematikai tudásra, a receptek értelmezéséhez pedig szövegértési készségekre van szükségünk. Sőt – ahogy nagymamám mondta – a főzés valójában kémia, hiszen a gyakorlatban lehetünk szemtanúi pl. a forralásnak, a fagyásnak, és mindenféle egyéb halmazállapot-változásnak. A főzés más kultúrák megismerésének is kiváló módja, és beszélgetéseket nyithat arról, hogyan élnek az emberek a világ más tájain. Sőt mi több: készíthetünk receptfüzetet is, ha szeretnénk íráskészségét tovább fejleszteni.