„Hogy tud a Mikulás ennyi helyre eljutni?” – Füllentsünk vagy sem a Mikulásról?

2017 december 05 3 perc olvasás

„Hogy tud a Mikulás ennyi helyre eljutni?” – Füllentsünk vagy sem a Mikulásról?

Miközben a legtöbb szülő egyetért abban, hogy nem jó a gyerekeknek hazudni, mégis szinte mindenki kivételt tesz, amikor a Mikulásról/Jézuskáról esik szó. Hiszen mindannyian örömmel gondolunk vissza arra az időszakra az életünkben, amikor még hittünk a varázslatban, és epekedve vártuk, hogy az angyalok végre letegyék az ajándékokat a fa alá, vagy a kipucolt csizmába kerüljön a piros, édességekkel teli Mikulás-zacskó. Ha visszaemlékszem, tisztán hallom a motoszkálást, sürgés-forgást, ami a bezárt szobaajtó résein át szűrődött ki, és amiről azt hittem, biztos az angyalok tevékenykedésének vagyok fültanúja. Bizonyos kutatók tudományos bizonyítékokra hivatkozva azonban most azt mondják, hogy egyáltalán nem szabad „átvernünk” a gyermekeinket… Jobb tehát, ha már az elején lebontjuk az illúziót, vagy várjuk ki, amíg magától jön rá a turpisságra? Túl kell-e gondolnunk egyáltalán ezt a kérdést?

A Játéksziget Mikulása igenis létezik, és december 5-én és 6-án minden Játéksziget üzletben történő vásárlás után egy ajándékkal kedveskedik Nektek. Gyertek el a Játékszigetbe, és vegyétek át a Mikulás ajándékát!

 

 

A tények és a fikció elkülönítése kora gyermekkorban kezdődik, és ez a megkülönböztető kézség az életkor előrehaladtával csak fejlődik. Egyes tanulmányok azt sugallják, hogy a gazdag fantáziavilággal rendelkező gyermekek jobban tudják azonosítani a fantázia és a valóság közti határokat. Ahogy már egyik cikkünkben is írtuk, teljesen normális, ha a gyermekünknek képzeletbeli barátai vannak, és egy idő után ő maga fogja kinőni ezt a fantáziát A kisgyerekek ugyanis képesek megkülönbözetni a nem létező lényeket a létezőktől, beleértve a Mikulást is. Ráadásul amint a gyermekek ok-okozati gondolkodása fejlődik (pl. a „Télapó túl kövér ahhoz, hogy beférjen a kéményen”, „Ennyi idő alatt nem lehet ennyi gyerekhez eljutni”…stb,), úgy maguktól fogják elismerni, hogy e jóságos figura nem valódi. Ha jól belegondolok, a fő érvem pont az utóbbi volt: egy éjszaka alatt képtelenség ennyi gyerekhez eljutni - morfondíroztam. Arra is emlékszem, hogy miután lassan ráébredtem, hogy Jézuska és angyalhad nem létezik, még egy-két évig próbáltam úgy tenni, mintha hinnék bennük, csak mert nem akartam olyan gyorsan „felnőni”. Így fordult a kocka, és én vertem át a szüleimet.

Persze más érvek éppen az ellen szólnak, hogy még ilyen kegyes hazugságokat se engedjünk meg magunknak szülőként. Amerikai pszichológusok arra figyelmeztetik a szülőket, hogy mondják el az igazságot a Mikulással/Jézuskával kapcsolatban. A tudósok azzal érvelnek, hogy ha a gyerekek felfedezik, hogy a Mikulás nem valódi, akkor elveszíthetik a másokban való bizalom képességét, és morális dilemmába esnek. Bár szerintem ez túlzás, azzal mélységesen egyetértek, hogy bármikor is tudja meg az igazságot, azzal tisztában kell lennünk, hogy egy ilyen közléssel örökre lezárul a gyermeki ártatlanság egy korszaka, egy fejezet, melyben a szülők és a Jézuska összefogtak, hogy örömöt okozzanak neki. Ezt a varázst az örömöt jelentő ajándékok sem tudják kompenzálni, nem véletlen, hogy még 1-2 éven át én is fenntartottam a hiedelem látszatát, hátha meg tudok őrizni még valamit ebből a csodás fantáziavilágból.

Akárhogyan is döntünk – elmondjuk a cudar igazságot, vagy hagyjuk, hogy a gyermek magától gyógyuljon ki a „Mikulás-hitből”, a következő pontokat tartsuk szem előtt:

  • Ha gyermekünk még nagyon fiatal, és szeretne hinni a Mikulásban, nyugodtan támogassuk őt ebben, és válaszoljunk játékosan a kérdéseire, vagy kérdezzünk vissza, mit gondol ő maga a dologról.
  • Amennyiben szeretné tudni az igazságot, ne hallgassuk el. Azonban ne erőltessük rá, ha még úgy látjuk, nincs felkészülve.
  • Ha az iskolában valakitől megtudják az igazságot, és ez lelombozza őket, vigasztaljuk meg őket. Néhány gyerek úgy fogadja a hírt, mint egy barát elvesztését, ezért legyünk együttérzőek, még ha úgy is gondoljuk, hogy túlreagálja egy képzeletbeli figura elvesztését.
  • Akár rákérdeznek, akár nem, előfordulhat, hogy azon tűnődnek, vajon miért nem mondtuk el nekik az igazságot. Magyarázzuk el, miért bátorítottuk a hitét a Mikulásban/Jézuskában. Meséljünk a szokások eredetéről, arról, ki is volt Jézus és Szent Miklós, mert ezzel segíthetünk neki lezárni ezt a korszakot, és egy újat nyitni.
  • Amikor már tudják az igazságot, kérjük meg rá, hogy ne mondják el a titkot azoknak a gyerekeknek, akik még hisznek benne.
  • Aggodalomra semmi ok, ha elhúzódik a gyermeki hit. Kb. 9 éves korára elég jó logikai készséggel rendelkezik ahhoz, hogy magától „összerakja” a valóságot.

Végül pedig, ne bonyolítsuk túl a kérdést, és tartsuk tiszteletben azt, hogy a gyerekek igenis szeretnek hinni a Mikulásban, csillogó szemmel várni rá, kitenni a csizmát az ablakba, és azon tűnődni, vajon, hogy jött be, mit mondhatott anyának és apának. Emlékszem, mennyire irigyeltem a szüleimet, hogy ők találkozhatnak a nagyszakállúval, és majd megállt a szívem, annyira izgultam, vajon mi lesz a kifényezett csizmámban.

Őrizzük meg neki ezeket a varázslatos éveket, amíg csak lehet!

 

Bánosi Eszter


Blog témájú írások

januári programtippek
5 tipp szülőknek a szürke januári napokhoz

2022 január 18 3 perc olvasás

Legnépszerűbb játékok
Melyek voltak a legnépszerűbb játékok 2021-ben?

2022 január 12 3 perc olvasás

Játéksziget fenntarthatóság
Mi mindent tett a Játéksziget a fenntarthatóságért 2021-ben?

2022 január 07 4 perc olvasás