Egy kis mackótörténelem – Minden egy vadászattal indult…
Nem nőhet fel úgy gyerek, hogy legalább egy játékmackója ne lett volna, és talán nincs olyan játék a világon, amely ekkora népszerűségnek örvendene.
Szerintem mindenkinek van legalább egy szép emléke, amely egy mackóhoz fűződik. Én például mai napig nagy becsben tartok egy még mindig működő dörmögős mackót, amit még a keresztapámtól kaptam, amikor kórházban voltam. De vajon miért és hogyan lett a játékmackó ennyire elterjedt gyermekjáték?
Theodore Roosevelt és a sikertelen medvevadászat
Minden egy vadászattal kezdődött, amelyet Roosevelt 1902-ben tartott Mississippi államban az ott kormányzó Andrew H. Longino meghívására. Sajnálatos módon az elnök három nap vadászat után sem lőtt medvét, míg a csoport többi tagja mind sikeresen elejtette a zsákmányt. Ez bizony igen kellemetlen volt, hiszen mindannyian úgy gondolták, az elnök medvevadászata nem fulladhat kudarcba. Ezért a következő napon a vadászvezetők egy öreg, fekete medvét ejtettek foglyul, és hozzákötötték egy fűzfához, majd odahívták az elnököt, hogy lője le. Roosevelt, miután vetett egy pillantást a medvére, visszautasította a felajánlást, mert sportszerűtlennek tartotta az eljárást. Mivel azonban a medve már sérült volt, és szenvedett, Roosevelt elrendelte, hogy fájdalmának megszüntetése miatt végezzenek vele a vadászok.
Az elnök könyörületességének híre hamar elterjedt az egész országban, és a híres politikai karikatúrista, Clifford K. Berryman vázlata az esetről pár nappal később meg is jelent a Washington Post oldalain. A rajz, amelyen az elnök visszautasítja a medve lelövését, azonnal népszerűvé vált, és Berryman több változatát is elkészítette, amelyeken a medve egyre kisebb és aranyosabb lett.
A karikatúra
Karikatúrától a tömeggyártásig
A játékmackó ötlete Morris és Rose Michtomtól ered. Miután értesültek az elnök vadászútjának híreiről, a feleség még aznap éjjel készített egy mackót, amit másnap kiraktak a cukorkaboltjuk kirakatába. Már aznap több mint egy tucat vásároló akarta megvenni a medvét, ezért Michtom úgy gondolta, magától az elnöktől kér engedélyt arra, hogy Teddy’s bearsnek, azaz Teddy mackóinak hívja el a kitömött játékmedvéket, és az eredetit el is küldte az elnök gyermekeinek. Roosevelt engedélyt adott, és a játékmedvék hamarosan annyira népszerűvé váltak, hogy Michtomék otthagyták a cukorkaboltjukat, és a medvegyártásnak szentelték az életüket. Roosevelt 1904-es választási kampányában már a mackók szimbólumként szerepeltek, Michtomék pedig egy játéktársaság tulajdonosai lettek.
Az eredeti Teddy
Játékmackók régen és ma
Talán meglepő lehet az eredeti mackó fizimiskája, hiszen az évek során rengeteget változott. Az eredeti példányok jobban hasonlítottak egy felnőtt medvére, mert hosszabb orruk és apró szemeik voltak. Idővel azonban a játékkésztők elkezdték átalakítani a valósághű medvéket aranyos gyermekjátékokká. A modern teddyknek sokkal kisebb lett az orruk, nagyobb a szemük, jobban hasonlítottak egy medvebocsra. Emellett a cégek ma már mindenféle mackót gyártanak a jegesmedvétől egészen a pandáig, és különféle anyagokat használnak a szintetikus szőrtől kezdve a pamutig.
Játékmackók a popkultúrában
Ahogy a mackók egyre népszerűbbé váltak, sorra jelentek meg a róluk szóló könyvek is. Talán az egyik leghíresebb A.A. Milne Micimackója, amit nálunk Karinthy Frigyes testvére, Karinthy Emília fordított le magyarra. A könyvek mellett különféle TV-karakterekként is híressé váltak, gondoljunk csak Garfield Pooky nevű mackójára, de sokunknak eszébe juthat Mr. Bean Teddy mackója is. A játékmedvék a „rock sztárokat” is megihlették: gyerekként Paul McCartney Rupert mackóról szóló zenés, animációs filmje is lebilincselő volt számomra - ha kiváncsi vagy rá, itt hallgatsz bele.
Rupert és Paul
A Lilbabycakes cikke nyomán