Bizonyítványosztás: A szándék a fontos, nem az eredmény

Év vége van, és egyre több kitűnő bizonyítvány kerül fel a Facebookra. Ilyenkor mindig elgondolkodom, vajon hol maradnak azok képei, akiknek becsúszott egy hármas, netán egy kettes is az év végi értékelésébe, ám történelemből vagy rajzból például csak ötösük volt egész félévben. Velük miért nem büszkélkedünk a közösségi oldalunkon?

A bizonyítványok hasznosságát már számtalan oktatási szakember megkérdőjelezte. Jóllehet, a visszajelzések segíthetik a gyermekek tanulását, előre jelezhetik későbbi sikereiket, vagy megmutathatják, miben tehetségesek, egyre több oktató és pszichológus mondja, hogy a bizonyítványok valójában hatástalan eszközök a gyermekek tanulásának javításában. Egyetlen összefoglaló ugyanis nem árulja el, hogy miben erős, illetve gyenge a gyermek, és mit kell másképp csinálnia. A hagyományos bizonyítványok pedig mind a gyermekek, mind a szülők számára téves képet mutathatnak: alacsonyabb eredmények esetén borúlátást, jó jegyek esetén indokolatlan derűlátást okozhatnak. Azonban semmiféle tudományos bizonyíték nincs arra, hogy a tantárgyi osztályzatok meg tudják jósolni gyermekeink későbbi sikereit. Gondoljunk csak a híressé vált rossz tanulókra, az író Thackeray-re, a világhírű fotóművészre, Lucien Hervé-re, vagy a C-vitamin feltalálójára, Szent-Györgyi Albertre. (Nem, Einsteinről nem igaz a hír, hogy megbukott volna fizikából.)

A gyermek aszerint fog teljesíteni, amit róla, illetve a tehetségéről gondolunk

Egy tanulmány szerint a gyermekünk osztályzatai és a róla alkotott véleményünk szoros összefüggésben áll. A gyermekek okosak és intuitívak, különösen akkor, amikor felidézik, mit gondolnak róluk a szülők. Az a gyermek, akiről nem feltételeznek sokat szülei, gyakran önbeteljesítő jóslatként működteti ezt a véleményt, az a gyerek pedig, akitől többet várnak, nem szükségszerűen válik tudóssá, atlétává vagy szupersztárrá, de sokkal jobban odateszi majd magát a tanulásban.

Egy vizsgálat keretében testvérek szüleinek egy sor kérdést tettek fel arról, hogy gyermekeik vajon hasonlóak vagy különböznek-e az iskolai munka tekintetében, melyik a kettő közül a jobb tanuló, és egy ötfokozatú skálán mennyire lenne nagy a kettejük közötti teljesítménykülönbség. A teszt meglepő dolgokat produkált: összességében a szülők úgy gondolták, hogy az idősebbik gyermekük a jobb tanuló, még akkor is, amikor az előző évi bizonyítványuk egyáltalán nem támasztotta alá ezt. A szülők a nemek között is különbséget tettek: így a lányokat mindig jobb tanulónak vélték, mint a fiúkat (ami átlagosan igaz is volt), még akkor is, amikor a lány volt a fiatalabbik gyermek.

Azt is megállapították, hogy a hiedelmek – legyenek megalapozottak vagy tévesek – mind hatással vannak a gyermekekre. Amikor a kutatók azt vizsgálták, hogy mitől van az, hogy az egyik gyermek kicsit jobban teljesít, mint a másik a megelőző tanévben, azt találták, hogy a legfontosabb tényező, amely meghatározza, hogyan teljesítenek a gyermekek, a szülők hiedelme azzal kapcsolatban, ki a jobb tanuló. Bár a szülők elvárásai nagy hatással voltak a gyermekek teljesítményére, ez fordítva sokszor nem volt igaz: vagyis amikor az eddig rosszabb tanuló jobban kezdett el teljesíteni, mint a másik, a szülők meggyőződései ennek ellenére sem változtak.

Más kérdés, hogy érdemes-e a szülőknek magas elvárásokat támasztaniuk a gyermekek felé csak azért, hogy jobban teljesítsenek… A színötös év végi bizonyítvány bizonyára minden szülőt büszkeséggel tölt el, ám az osztályelsőség egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyermek boldog és kiegyensúlyozott is egyben. A jeles eredmény nem minden.

A szándék is fontos

Emlékszem, nálunk már az is „ünnepnap” volt, amikor négyest kaptam matekból, és abból sem volt baj, ha nem tudtam ezt a szintet tartani. A lényeg, hogy próbálkoztam. A szüleim felismerték, hogy fontos értékelni azt is, ha önmagamhoz képest fejlődtem, vagy legalábbis törekedtem arra, hogy jobban csináljam. Szerintem szülőként a szándékot és az arra épülő cselekvést is fontos jutalmaznunk, nemcsak a piros pontokat vagy az ötösöket. És ugyanígy fontos észrevennünk és értékelnünk, ha gyermekünk egyes tantárgyakban tehetségesnek mutatkozik – ez legalább annyira fontos, mintha mindenből ugyanazt a jó szintet hozná, csakhogy megfeleljen az elvárásainknak.

De hogyan álljunk jól a bizonyítványhoz? Néhány tanács pszichológusoktól:

• Tekintsünk a bizonyítványra úgy, mint annak lehetőségére, hogy személyesen is megbeszéljük gyermekeink eredményeit a tanáraival. Ne csak a bizonyítvány legyen az egyetlen kommunikációs eszköz a tanárokkal, beszéljünk velük személyesen is. Így nagyobb rálátást kapunk gyermekünk valós teljesítményére, mintha csak jegyeken keresztül próbálnánk dekódolni azt.

• Amikor a gyermekünkkel a bizonyítványáról beszélgetünk, inkább az osztályban, az adott tantárgyban szerzett tapasztalatairól beszélgessünk vele, mintsem a jegyekről. A „mit kaptál?” helyett inkább a „mit tanultál?” legyen a kérdésünk hozzá.

• Ha úgy döntöttünk, hogy jutalmazzuk őt a teljesítményéért, akkor ne csak az érdemjegyei, hanem a befektetett energiája miatt is részesítsük jutalomban.

• A tökéletes elvárása sokkal inkább árt, mint használ. Ne akarjunk egyre csak többet és többet tőle, értékeljük őt úgy, ahogy van, jelenlegi képességeit, megszerzett osztályzatait.

Összességében tehát sokan vitatják, hogy az iskolai jegyek és az év végi bizonyítvány vajon a legjobb-e a gyerekek értékelésére, illetve a motiválására. Mindaddig, amíg nem találnak ki ennél jobb módszert, mi minden idei év végi bizonyítványban szereplő 5-ös jegy bemutatásáért 1% kedvezményt adunk a Játéksziget boltokban és a weboldalon vásárlás végösszegéből! Akár 10 vagy 15% kedvezmény is elérhető, sőt az üzletekben a szerencsekerék pörgetéssel még többet nyerhettek! Kattints ide a részletekért!