„Anya agy”: Az anyaság okosabbá tesz a tudósok szerint

Ez az állapot olyannyira jellemző és általános, hogy már az 1950-es években is foglalkoztak vele – egy bizonyos Donald Winnicott pszichoanalitikus, aki az anyaság első néhány hetét „elsődleges anyai aggodalomként” írta le, hiszen ilyenkor a nők fizikálisan és emocionálisan is teljesen az újszülött hatása alatt állnak. A szakember korai kapcsolat intenzitását szükségszerűnek látta, hiszen az anyák gondozásának minősége meghatározza a babák jövőjét, egészségét, személyiségét és érzelmi stabilitását.

Mamamnézia: mítosz vagy valóság?

Winnicott munkássága folytán az angolszász országokban gúnyosan csak „baby brain”-ként, vagyis baba agyként aposztrofálják azt a jelenséget, amikor az anyák képletesen szólva lobotómián esnek át, ha gyerekük születik. A kifejezés regionális színezetet is kapott: Ausztráliában „placenta agynak” („placenta brain”), Angliában „zabkása agynak” („porridge brain), Észak-Amerikában „terhességi demenciának” vagy „mamamnéziának” (momnesia) hívják.

De vajon az anyák kognitív nehézségeiről alkotott sztereotípia mögött mennyi a túlzás és mennyi a tudományos bizonyíték? Amikor egy bizonyos Katherine Ellison Pulitzer-díjas újságírónő első fia megszületett, rengetegszer hallotta az anyákat arról panaszkodni, hogy a placentával az agyuk egy részét is kidobták. Elhatározta, hogy megvizsgálja a mítoszt, és világszerte idegtudósokkal készített interjúkat, amelyekből később könyvet is írt „Mama agy: Hogyan tesz az anyaság okosabbá” címen. Bár a vita továbbra is folytatódik, a „baba agy” vagy „anyu agy” fogalmai egyre inkább félrevezetőek Ellison és számtalan tanulmány szerint. Az anyaság ugyanis nem hogy tompulttá teszi a nőket, hanem sokkal intelligensebbé, koncentráltabbá és kevésbé reaktívvá.

Az „anya agy” valójában okos

„A gyermeknevelés egy erős tanulási mechanizmussá válhat, ami az idő múlásával jelentős változásokat okoz az agyban” – magyarázza Ellison. „A fontos készségek gyakorlásával és elmélyítésével nem csak hatékonyabbá válunk, de érzelmileg intelligensebbekké is.”

Ahhoz, hogy megértsük, mi történik az anyákban sejtszinten, Kelly Lambert, a Richmondi Egyetem pszichológiai tanszékének neurológusa a patkányok agyát vizsgálta. Lambert szerint a rágcsáló anyák kevesebb glükokortikoid nevű stressz hormonnal rendelkeztek az agyukban (amelyeknek krónikus felszabadulása mérgező), mint a szűz, utódokkal nem rendelkező nőstények. Az utódokról való gondoskodás hihetetlenül próbára teszi a szervezetet, ezért egyre inkább ellenállóvá válunk a stresszre, hogy arra tudjunk figyelni, ami a leginkább számít: a gyermek egészségének megőrzésére.  

Egy másik kísérletben Margaret Altemus, a Yale Egyetem pszichiátria professzora 20 szoptató és nem szoptató, egészséges nő stressz szintjét vizsgálta a 20-as, 30-as éveikben. Arra kérte az édesanyákat, hogy futópadon fussanak, és megállapította, hogy a szoptató nők csak a stresszhormonok felét szabadították fel a kísérlet alatt, a szoptatás során felszabaduló oxitocinnak köszönhetően. De mi köze az alacsony stressz szintnek az intelligenciához?  A kutatók bebizonyították, hogy az anyaság a memóriában is pozitív változásokat hoz: sokkal jobban képesek leszünk emlékezni az emberekre, intuitívabbakká és érzékenyebbekké válunk. Az oxitocin nemcsak a baba gondozását támogatja, de sokkal szociálisabbá teszi az anyákat.

Az anya agya azonban más módon is megváltozik. A hippokampusz – az agy térbeli tudatossághoz és memóriához kapcsolódó része – ideiglenesen zsugorodni kezd a késői terhesség és a korai anyaság miatt. Ettől az agy számos más része új szürke anyagot nyer, amitől pozitív irányban változik a gondolkodás, a tervezés és a döntéshozatal, az érzelmek kezelése és a különféle fiziológiai funkciók szabályozása. A neurológusok szerint ennek oka az, hogy az anyáknak elég agyi erőt kell gyűjteniük ahhoz, hogy életben tartsák az utódaikat. Hiába járunk Lamaze-órákra, és olvasunk el ezerféle könyvet, akkor fogunk tudni igazán tanulni, amikor benne vagyunk a helyzetben – ebben az új szituációban pedig az agynak tulajdonképpen újra kell szerveznie az információkat. Mindenki, aki részt vesz a gyermekneveléssel járó végtelen sok feladatban – az etetés, az alvás időzítésétől kezdve az orvoshoz járáson át a játékos feladatok összehangolásáig -, annak agya szürke anyagot nyer, ezáltal jobb konfliktuskezelő, szervező és fókuszáló emberré válik.

A sors iróniája: az alváshiány

Ha mindez így van, akkor mégis miért érzik azt az anyák, hogy rosszabbul teljesítenek, kevesebb dologra emlékeznek? Nos, hiába a sok pozitív agyi változás, az alváshiány sajnos ront a helyzeten. James B. Mass az alvás és a teljesítmény közötti összefüggéseket vizsgáló szerző szerint egy anya átlagosan 700 óra alvást veszít a baba első életévében. Ráadásul ott van a „sztereotípia fenyegetésének” nevezett jelenség, mely szerint, ha úgy gondoljuk, hogy az anyaságtól feledékenyebbek és butábbak leszünk, akkor nagyobb valószínűséggel emlékezünk azokra az esetekre, amikor elfelejtettünk valami fontosat, és figyelmen kívül hagyjuk azokat az eseteket, amikor sikerült valamit elérnünk, miközben ezzel egyidejűleg a gyerekünkre is vigyáztunk. Az előítélet ereje miatt tehát kiszelektáljuk azokat az eseteket, amelyek ellentmondanak ennek az előítéletnek.

Pedig ne feledjük, fáradtság ide vagy oda, a tudomány szerint az anyaság alatt használjuk a legjobban az agyunkat!

A Today’s Parent cikke nyomán,

Bánosi Eszter