Állatok világnapja: 7 játék, mely közelebb hozza a gyerekeket az élővilághoz

Tudtad? Az Állatok világnapjának ötlete egy olasz ökológus fejéből pattant ki 1931-ben, aki szerette volna felhívni a világ figyelmét a veszélyeztetett fajokra. A dátum kiválasztása azért esett október 4-re, mert ez Assisi Szent Ferenc ünnepnapja, aki többek között az állatok védőszentje is.

Kiskoromban az állatok világnapján mi mindig az állatkertbe látogattunk el, ahol ilyenkor különleges programokkal várták a gyerekeket, például simogathattunk kígyót, foghattunk botsáskát (már akinek volt hozzá gusztusa). De fogalmazhatnék úgy is, hogy nálunk otthon mindig állatok világnapja volt, ugyanis apukám kiskorában etológus szeretett volna lenni, és az állatok iránti lelkesedése felnőttként sem veszett ki belőle, ezért rengeteg mindent tanultam tőle a természetről. Nézzük most, hogy a könyvolvasáson, vadas- és állatkerti látogatásokon, természetfilmeken és háziállatok tartásán kívül milyen más módon hozhatjuk a gyerekeket közelebb az élővilághoz:

#1. Lábnyomvadászat
Állatokat beazonosítani a lábnyomukról egy nagyon izgalmas játék lehet, miközben sokat megtudhatnak a gyerekek az adott fajtáról is. A legegyszerűbb, ha szivacsból vágjuk ki a mancsokat, és azzal hagyunk lenyomatokat a papíron, homokban, aszfalton. Ha kertes házban élünk, akár nyomcsapdát is készíthetünk, és minden reggel megnézhetjük, vajon ki – macska, menyét, rigó, pele, süni - járt arrafelé. A nyomcsapda elkészítése nagyon egyszerű: vegyünk egy tálcát, és szórjuk meg folyami homokkal. Fontos, hogy a homok tiszta, szennyeződésektől mentes legyen, hogy kivehetőek legyenek rajta a nyomok. Ezt egy fémszitával könnyen elérhetjük. Minden reggel, miután lefényképeztük a lábnyomokat, szitáljuk át a homokot. Ha biztosra akarunk menni, helyezzünk el egy itató tálat is a nyomcsapda mellé, hogy az állatoknak legyen miért a teraszunkra sétálniuk. Nekem nincs otthoni nyomcsapdám, de azt mindig látom, merre járkált Áfonya macsekom a lakásban. Mivel nagyon szereti bevizezni magát, a mancsával mindig nyomokat hagy a parkettán, a kád szélén.

#2. Tápláléklánc építés
A vadonélő állatokkal kapcsolatos ismereteink mindig hiányosak lesznek, ha nem ismerjük meg a táplálékláncot. Ám ha van otthon néhány papírpohár, a gyerekek játékos módon tanulhatják meg, ki szorul a lánc legaljára, és ki a csúcsragadozó. Hagyjuk, hogy építse fel maga a láncot, és segítsünk neki, ha elakad. Egy példa egy adott láncra (természetesen még nincs sorrendbe rakva):

#3. Bogárhotel
Mi lenne, ha a lakásunkba betévedő, behúzódó bogarakat kivételesen nem újságpapírral csapdosnánk, hajkurásznánk, vagy üvegpohárral ejtenénk fogva (mindezt persze hangos sikítás keretében), hanem 5 csillagos hotelt biztosítanánk a számukra. Bizarr elképzelés, de a gyerekek imádni fogják. A miniterrárium elkészítésével nemcsak a kézügyességünket fejleszthetjük, de egyfajta tudományos projektként is szolgálhat azoknak, akik nem félnek úgy a rovaroktól, mint én. Mossunk ki egy műanyag palackot, hagyjuk megszáradni. Rajzoljunk egy téglalapot az egyik oldalára, majd vágjuk ki egy sniccerrel. Vágjunk le a téglalappal azonos méretű dróthálót (barkácsboltokban kapható), mert azzal fogjuk majd borítani a kis ablakot. Egyelőre ne rögzítsük fel, csak hagyjuk, hogy a gyerek a lyukon keresztül megtöltse az üveget földdel, ággal, kavicsokkal, és egyéb tárgyakkal. Ragasztóval rögzítsük a dróthálót. A bogarak a palack száján tudnak majd bevándorolni új lakhelyükre.

#4. Az állatok királya
Ha egészen pici gyerekeitek vannak, és még csak most kezdik megismerni a vadonélő állatokat, akkor ezek a kinyomtatható állatkoronák tökéletesek lesznek kezdésnek. Persze a megkoronázást megkoronázhatjuk azzal is, ha úgy tesszük a fejükre, hogy nem mondjuk el nekik, milyen állatot ábrázol a korona. Az ő feladata az, hogy kérdéseket tegyen fel az állat azonosításának érdekében, a többiek pedig igennel és nemmel válaszoljanak rá.

#5. Olajszennyezés
Emlékszem, amikor gyerekként a Lutra albumba gyűjtöttem a matricákat, nagy sokként ért egy kép egy vízi madárról, akinek ragadt az olajtól a szárnya. Sajnos mára csak rosszabbodott a helyzet. A vadonélő állatokról való tanulás során ugyanúgy fontos megismerni azt is, hogyan hatnak a negatív emberi cselekedetek a környezetünkre, és beszélnünk kell például az olajszennyezésről is, melyek nagymértékű károkat okoznak a vizekben és az állatok szervezetében. Modellezzük a gyerekek számára, hogy jobban megértsék a folyamatot, és hogy tudják, miért nagyon fontos a környezetünk védelme. Készítsünk miniatűr óceánt egy műanyag lavórba. A vizet akár kék ételfestékkel is színesíthetjük, hogy élethű legyen, tehetünk bele kis csónakokat, tengeri lényeket. Először hagyjuk, hogy egy kicsit játsszon vele, majd modellezzük le az olajszennyezést, pl. csöpögtessünk egy kis olivaolajat a vízbe, és kérdezzük meg tőle, hogyan tudnánk megtisztítani az óceánt. Nyilvánvaló, hogy mi már tudjuk, se a kikanalazás, se a textillel, szivaccsal való felitatás nem fog működni, de hagyjuk, hogy maga jöjjön rá, adjon ötleteket. Ezután vizsgáljuk meg azt is, vajon a tengeri állatoknak mit okoz az olajszennyezés: mártogassunk bele pl. tollat. Természetesen fontos, hogy ne zárjuk rosszkedvűen a játékot. A kísérlet után nézzük meg együtt, milyen módszerekkel lehet a vizet kitisztítani. Az óceánokról és élővilágukról pedig a MindenTudorka kvíz játékából szerezhetünk játékos információkat.

#7. Madárház
Jön a tél, kell a madaraknak is a meleg otthon. Készítsetek madárházat vagy itatót, és figyeljétek meg a kismadarak szokásait télen. Ha nem akartok barkácsolni, akár egy műanyag palackból is készíthettek madáretetőt:

Bánosi Eszter