9 ok, amiért érdemes együtt olvasnunk a gyermekeinkkel
Mikortól érdemes mesét olvasnunk gyerekünknek? Valaki már akkor elkezdi, amikor még csak a pocakjában van a pici, valaki pedig csak akkor, amikor már kialakult a beszédértése. Szerintünk minél hamarabb kezdjük, annál jobb! 9 okot is találtunk rá:
Réka barátnőm azt mondja, hogy ő már akkor is olvasott mesét, mondott ritmusos mondókát kisfiának, mikor még csak pár hónapos volt. „Minek, akkor még nem is érti” – jön sokszor az ellenvetés, pedig ez még csak nem is igaz: a konkrét szavakon túl ott vannak a beszéd más tulajdonságai, a ritmus, a hangsúly, az intonáció, amelyekre már a csecsemők is érzékenyek.
Hiába van jó idő, és legszívesebben csak a vízparton játszanánk a gyerekekkel, ilyenkor is fontos, hogy leüljünk, és akár az árnyékban, egy fa alatt, akár lefekvés előtt szánjunk egy fél órát az olvasásra. Alább az együttolvasás rövid- és hosszú távú előnyeit emeltük ki 9 pontban:
1. Erősebb kapcsolat a szülővel. Ahogy a gyermekünk egyre nagyobb lesz, elkezdi felfedezni a környezetét. Egy jó könyv visszahozza azt az intim hangulatot, amit egészen pici korában élhettünk meg: az összebújás, bekucorodás élményét. Ráadásul végre az apáknak is van lehetőségük megtapasztalni ezt a fajta együttlétet a gyermekükkel egy jó mesén keresztül.
2. Tanulási képességek növekedése. Az együttolvasás egyik legfontosabb előnye a tanulási fogékonyság általános fejlődése. Számos tanulmány is alátámasztja, hogy azok a tanulók, akik már az iskolás kor előtt olvastak, sokkal jobban teljesítenek majd a formális oktatásban. Az olvasás már önmagában jó erre, de ha szeretnénk még jobban figyelni a képességfejlesztésére, akkor különféle foglalkoztató könyveket, varázsfüzeteket is használhatunk.
3. Alapvető beszédkészség. Kisgyermekkorban és iskolás kor előtt a gyermekünk fontos nyelvi és kiejtési készségeket sajátít el. Az olvasás hallgatásával a gyermek anyanyelvének legalapvetőbb hangjaival találkozik, és ezeket gyakorolni is fogja. Ezért is fontosak az olyan mondókák, versek, amelyek ritmusuk miatt könnyen rögzülnek a gyerekben. Szerintem én valójában Weöres Sándor miatt tanultam meg beszélni, és még sokan a kortársaim közül – a Kutyatár című verset például máig tudom kívülről…
4. A fantázia fejlődése. Biztos már ti is hallottátok számtalan helyről azt az intelmet, hogy lehetőleg inkább csak olvassunk a gyermekeinknek, és figyelmét ne a színes illusztrációkkal kössük le, különben nem fog kifejlődni a képzelete. Szerintem ez enyhe túlzás azért: emlékszem, nagypapám napjában legalább ötször mesélte el a gazdagon illusztrált Csipkerózsikát, amitől olyan élénk fantáziám lett, hogy már álmomban is a mesét szőttem tovább, igaz, a mese alakjainak kinézetét nem én találtam ki, hanem a könyvből „kölcsönöztem”. És olyan is volt, hogy aztán több mese történetét szőttem egybe különféle játékok alkalmával. Vagyis szerintem, ha sokat olvasunk, mindegy, hogy a könyv illusztrált-e vagy sem, a fantázia így is, úgy is fejlődni fog.
5. Jobb kommunikációs készségek. Az együttolvasással gyermekünk kifejezőkészsége fejlődik, és egészséges módon fog kapcsolódni másokhoz. A mese karakterei közötti kapcsolatok tanújaként, valamint a szülővel való kapcsolat fenntartásával az olvasás alatt maga is elsajátít majd számos kommunikációs mintát.
6. A logikus gondolkodás fejlődése. Az olvasás hatására gyermekeink képesek lesznek elvont fogalmakat is megérteni, logikát alkalmazni bizonyos helyzetekben, felismerni az ok-okozati összefüggéseket, valamint helyes ítéletet alkotni.
7. Hozzászokás az új tapasztalatokhoz. Ahogy a gyermek jelentős fejlődési mérföldkövet ér el, vagy egy stresszes élmény éri, a történetmesélés nagyszerű módja annak, hogy segítse benne ezeknek a változásoknak a feldolgozását. Például ha a kisgyermekünk fél az iskolakezdéstől, akkor olyan történeteket válasszunk, amelyek pont ezzel a problémával foglalkoznak, és azt is megmutatják, hogy a szorongás teljesen normális egy ilyen helyzetben. Az olvasás tehát tud úgy funkcionálni, mint a szerepjátékok: segíti a különféle élethelyzetek megfelelő feldolgozását.
Nekem máig megmaradtak bizonyos mesekönyvek és történetek a fejemben, nyilván nem véletlenül. Volt például egy mese, ami egy olyan fiúról szólt, aki azt kívánta, bárcsak ne lenne senki rajta kívül a világon, amikor viszont a kívánsága teljesült, rájött, hogy egy üres vidámpark vagy mozi korántsem olyan jó móka emberek nélkül. Nem akarom persze belemagyarázni, hogy számomra ez a történet épp miért volt fontos (épp kiközösítettek-e az oviban, vagy haragudtam a világra és magányosnak éreztem magam), de való igaz, hogy egy gyerek sok dolgot tud feldolgozni az ő aktuális történetéhez hasonló mesék olvasásán keresztül.
8. Fejlődik a koncentráció. A kisgyerekek kezdetben sokat ficánkolnak a történetmesélés alatt, ám végül megtanulják, hogyan maradjanak nyugodtak a mese közben, és hogyan figyeljenek a történetre. A szövegértés kialakulásával erősebb lesz az önfegyelmük, hosszabban tudnak koncentrálni, és a memóriájuk is fejlődik.
9. A tudat, hogy az olvasás szórakozás. A korai olvasás segít a gyerekeknek abban, hogy ne kötelességnek, hanem kikapcsolódásnak lássák ezt a tevékenységet. Azok a gyerek, akiknek gyerekkorukban sokat olvastak, később sokkal inkább könyveket választanak videó játékok helyett, ha szeretnék magukat lekötni valamivel.
Fogalmam sincs, hogy utóbbi igaz-e vagy sem, mert emlékszem, amikor anno bejött a Nintendo, minden könyv repült a kezünkből. Annyi azonban biztos: ha megalapoztuk és kialakítottuk az olvasás szokását a gyerekünkben, akkor nagy valószínűséggel soha nem fog többé lemondani a könyvekről, és mindig jó érzéssel tölti majd el, ha a kezébe vesz egyet. És igaz, ami igaz: Nintendóm már nincs, könyvem viszont van egy pár… Már csak idő kéne az olvasáshoz…
Az Early Moments cikkének felhasználásával