Magyar rajzfilmek kiskorunkból, amit a gyerekeinknek is látniuk kell! – 1. rész
Október 28-án ünneplelték az animáció világnapját, és ennek apropóján eszembe jutott, milyen sok jó rajz-, báb-, és gyurmafilmet láthattunk már a 70-es, 80-as években is, még jóval a 3D-s animációk megjelenése előtt. Eszembe jutott a TV maci, és a kis esti rituáléja, amihez már tisztán, illatosan és jóllakottan kellett leülni a TV elé, utána pedig – akárcsak a macinak – nekem is ágyba kellett bújnom.
Bár manapság már igazi rajzfilmdömping van, és egyszerűen képtelenség naprakésznek lenni a legújabb alkotásokból, mégis úgy gondolom, érdemes elővenni gyerekkorunk rajzfilmjeit, és megmutatnunk saját gyermekeinknek, hiszen a mai gyerekek számára is van mondanivalójuk, sőt – megkockáztatom – sokkal több is, mint a modern animációs filmeknek.
Vuk
Emlékszem, kazettán és diafilmen is megvolt, sőt Vukos ágytakaróm, tányérom is volt. Mivel nem voltam valami jó evő, anyukám azt a célt tűzte ki elém, hogy legalább annyit egyek a főzelékből/levesből, míg ki nem látszik a Vuk-figura valamennyire. És hogy mi a tanulsága Fekete István nagysikerű meseregényének? Az állatok szemszögén keresztül a gyerekek átélhetik, mit is érezhetnek, gondolhatnak az állatok rólunk, emberekről, és egyben a felnőtté válás nehézségeivel is találkozhatnak.
Dr. Bubó
Tudtátok, hogy a címe valójában „Kérem a következőt!”? A rajzfilmet inkább felnőtteknek szóló sorozatnak tartják, de a gyerekek körében is népszerű volt az orvos uhubagoly története, aki általában elég kevés sikerrel próbálja meggyógyítani az erdő állatait, akik rendszerint valami súlyos pszichológiai problémával jönnek hozzá: az elefánt kisebbrendűségi komplexusban szenved, a bolha megalomániás, a liba hipochonder, a szarvas betegesen féltékeny, a disznó részeges, a víziló betegesen falánk stb. Azt hiszem, érdemes újranézni, nemcsak a gyerekünk, hanem önmagunk szórakoztatására is!
Mekk Elek
Egy újabb balfácán, akinek semmi sem sikerül. A forgatókönyvet a rímhányó Romhányi írta, vagyis szókincsfejlesztésre is kiváló lehetőséget teremt a rajzfilm. Szerintem egyébként ezt a sorozatot is inkább a felnőttek élvezik a nyelvezete miatt, én kislányként például kifejezetten féltem a kecskétől. Egyébként a Mester miniatűr szobrát, melynek alkotója Mihail Kolodko kárpátaljai szobrászművész, megtalálhatjátok a Széll Kálmán téren. Csak siessetek, mert sajnos a szobrocskát gyakran lopják el.
Pom pom meséi
Ettől a fura, meghatározhatatlan, fejen ülő élőlénytől tudjuk, mennyi féle csoki is van a világon. A történet szerint Picur reggelente az iskolába menet mindig találkozik Pom Pommal, aki egy-egy érdekes történetet mesél el neki például a Tintanyúlról, az Óriástüdejű Levegőfújóról, a Papírpókról, a csokimániás Gombóc Artúrról. Zseniális és fantáziadús alkotás, melynek főszereplője szintén kapott szobrot Kisújszálláson. 
Frakk, a macskák réme
Ez a papírkivágásos, kutya-macska „barátságról” szóló animációs sorozat szintén nagy kedvencem volt. Érdekesség, hogy a szereplőket az írónő az életből vette, mind a vizsla, mind a macskák létező állatok voltak. Teremtsetek mesés hangulatot, és nézzétek meg diafilmen a Frakk és a lusta macskák epizódot!
Kockás fülű nyúl
A 80-as években minden gyereknek volt kockásfülű nyúl figurája, hiszen a fülét propellerként is használni tudó nyuszi hatalmas népszerűségnek örvendett akkoriban. És hogy mit tanulhatnak a történetéből a mai gyerekek? Konfliktusmegoldást biztosan, hiszen a nyuszi változatosabbnál változatosabb módon oldja meg az élet kihívásait. A sorozatot a világ 90 országában mutatták be egyébként!
Magyar népmesék
Bár egyesek véleménye szerint egyáltalán nem gyerekeknek való (és bizonyos epizódok tényleg nem), minden gyerek ismerte ezt a kiváló sorozatot, melyet Szabó Gyula narrált nekünk „Columbo hangján”.
Bejegyzésünkbe most ennyi fért, de ne aggódjatok, decemberben folytatjuk!
Nektek melyik volt a kedvenc mesétek?
Bánosi Eszter
