6 túlélőtipp szülőknek állatkerti látogatáshoz + 6 tipp a gyerek-állat biztonságáért
Augusztus 9-én tartják az állatkertek napját, hiszen 1866. augusztus 9-én nyílt meg a Budapesti Állat- és Növénykert. Manapság sok szülőtől hallom, hogy nem viszi a gyermekét állatkertbe, mert szerinte állatkínzás. Ezek az állatok ketrecekben, természetes élőhelyükből kiszakadva, fogságban élnek, ráadásul sokszor a látogatók nagyon felelőtlenül bánnak velük. Még magam is emlékszem gyerekkoromban arra az esetre, amikor Süsü, az állatkert kedvenc vízilova egy gumilabda lenyelése miatt pusztult el. Rengeteg negatív példát lehetne felsorolni az állatkertek ellenében, de kár lenne letagadni azok pozitív oldalát.
Az állatkertek ugyanis fontos szerepet tölthetnek be az ember, főként a gyerekek környezettudatos szemléletének kialakításában és a veszélyeztetett fajok megmentésében. Az állatkertben az állatok ráadásul orvosi ellátást kapnak, étkezésük biztosítva van. Törvény írja elő, hogyan lehet működtetni egy állatkertet, sőt számos állatkert vesz részt kutató, fajmegmentő programokban. És persze nem elhanyagolható az állatkertek szórakoztató-oktató funkciója sem. Az állatkertben eleven formát öltenek azok az állatok, akiket eddig csak a könyvekben, filmekben láttunk. Ez pedig egy kisgyereknek óriási élmény: szerintem mindenki tisztán fel tudja idézni gyerekkori élményeit az állatkerttel kapcsolatban. Nekem például annyi van, hogy könyvet tudnék írni belőle, de csak azért, mert szinte a szomszédunkban volt a Fővárosi Állatkert, és minden hétvégén ellátogattunk oda a szüleimmel. Nem véletlen, hogy három évesen már az össze állat nevét tudtam. Később, kamasz koromban „prevenciós” céllal jártunk a barátnőmmel, önjelölt aktivistaként rászóltunk azokra, akik perecet dobáltak be az állatoknak. Bátran állíthatom, hogy az állatok iránti tiszteletem kiépülésének épp az állatkert volt az egyik lényeges alapja, még akkor is, ha természetesen magam is jobban szerettem volna, ha ezek az állatok természetes közegükben élhettek volna.
Persze szülőként kicsit más élmény az állatkertezés, hiszen nemcsak az állatokra, a gyerekeinkre is folyton figyelni kell. Íme néhány tipp ahhoz, hogy jó emlék maradjon az állatkerti látogatás:
#1. Csomagoljunk ételt, frissítő italt. Persze nem tragédia, ha nincs nálunk semmi ilyesmi, hiszen sós perecből mindig akad, de ha szeretnénk elkerülni a viszonylag egészségtelen, cukros ételeket, illetve pénzt megspórolni, akkor jól jöhet, ha van nálunk elemózsia. Zárójelben azért hozzáteszem, szerintem nem baj, ha ilyenkor kirúgunk a hámból. Gyerekkoromban a perec például kötelező elem volt, sőt a japánkert előtt a tónál, mindig volt egy árus, aki mindenféle édes csemegét árusított, és mi mindig vettünk is tőle kókuszos- és puncsos tekercset. Még mindig itt az íze a számban!
#2. Tartsunk szüneteket: Még a budapesti állatkert is olyan nagy, hogy szinte lehetetlen minden szegletébe eljutni. A szünetek jót fognak tenni, és közben elmerülhetünk egyes állatok nézésében. Sőt most már játszótér is a gyerekek rendelkezésére áll, érdemes megnéznetek. (Az én gyerekkoromban egy ugróiskola állt a rendelkezésünkre egy kis feltöltődésre a sok benyomás után: lemérhetted, vajon tudsz-e akkorát ugrani, mint egy nyúl, egy macska, netalán egy kenguru. Ti emlékeztek erre?)
#3. Ne felejtsük otthon a fényvédőt
Bár az állatkert elég árnyékos, mégiscsak a szabad levegőn vagyunk órákig, ezért legyen nálunk naptej, napszemüveg és kalap.
Apukámmal és anyukámmal az Állatkertben valamikor a 80-as évek végén
#4. Ne próbáljunk meg mindent megnézni
Viszont maradjunk a fő útvonalon, így minden jelentősebb állatot látni fogunk. Ne sajnáljuk, hogy nem jut idő mindenre, ne is ez legyen a cél, majd következő alkalommal megnézzük. Persze, ha szeretjük rendhagyó módon megragadni a dolgokat, letérhetünk a kis mellékutakra is: így az olyan nagyobb, közismert állatok mellett, mint például az elefánt vagy zsiráf, olyan rejtett ritkaságokat is felfedezhetünk, mint a nagy puffancs vadmacska, a Manul, a rozsomák, vagy különféle színes madarak.
#5. Tájékozódjunk az állatkert honlapján
A Zoobudapest oldalán mindent megtudhatunk a jegyárakról, a legújabb hírekről, sőt akár webkamerával is követhetjük az állatokat. Érdemes akár online megvásárolni a jegyet, hogy ne kelljen hétvégén, a nagy melegben sorban állnunk. Az állatkert oktatóprogramokat is kínál, nézzünk szét közöttük!
#6. Figyeljünk a biztonságra
Bár szerencsére viszonylag ritka, de azért alkalomadtán előfordulnak balesetek, melyek könnyen elkerülhetőek lettek volna. Gyerekkoromban például az a legenda járta, hogy egy kiskamasz bemászott a rinocéroszhoz, „meglovagolta” azt, és nem sokon múlott, hogy ne legyen végzetes tragédia az akcióból. De anyukámat is érte egy kisebb gikszer: lejelölte a hím tigris a rácsokon keresztül, és bár az élete azért nem került veszélybe, a ruháját dobhatta ki a kukába. Ám nemcsak nekünk lehet bajuk az állatokkal való közvetlen érintkezésből: az egész ország ismeri a nem régiben történt szurikáta-incidenst. A kisállatok nem kívánt kórokozókat is elkaphatnak az embertől, ezért egyéni véleményem, de ezért sem érdemes élni a simogatós lehetőségekkel. Ezt egy állatgondozótól tudom, aki egy időben a szomszédunkban élt egy kiskenguruval, mert magára hagyta a mamája. Sajnos őt sem lehetett megsimogatni, hiába volt hatalmas a kísértés:
Hogy mind az ember, mind az állat biztonságban legyen, gondoljuk át a következőket:
- Tanítsuk meg nekik, hogy ne piszkálják az állatokat, hiszen nincs mindenhol megbízható kerítés, sok helyen szabadon járnak-kelnek az állatok.
- Olvassuk el következetesen az állatkerti táblákat. Ha egy jel arra figyelmeztet, hogy ne etessük az állatot, akkor ezt vegyük komolyan. Ha egy másik arra szólít fel, hogy tartsunk egy bizonyos távolságot a kerítéstől, akkor ezt is tegyük meg (l. anyukám esete a tigrissel). A mi felelősségünk, hogy kövessük a szabályokat a gyerekek és az állatok biztonságának érdekében.
- Ha a gyermekünk megemlíti, hogy fél az állattól, akkor ezt vegyük komolyan. A gyerekeket gyakran megijesztik az állatok vagy maguk az állatházak. Ha a gyerekünk nem akar bemenni egy ilyen házba, akkor az legyen egy jel a számunkra.
- Biztosítsunk tanulási lehetőséget neki a vadon élő állatokról, mielőtt meglátogatnánk azokat. A gyerekek már ismerik valamennyire az állatvilágot a rajzfilmeken, meséken keresztül, ám ezekből általában azt tanulják, hogy minden állat barátságos. Fontos, hogy egy kis időt arra szánjunk, hogy elmagyarázzuk, hogyan éltek ezek az állatok, mielőtt az állatkertbe szállították volna őket.
- Az állatkerti kirándulás oktatási előnyeire összpontosítsunk. Beszéljünk az állatokról, hol élnek, mivel táplálkoznak – a kihelyezett táblákon rengeteg hasznos információt találunk róluk.
- Mondjuk el a gyerekeknek, hogy mi csak látogatók vagyunk az állatok otthonában, ezért tiszteletet kell tanúsítanunk irántuk.
Ha pedig a vidéki állatkertek programjaira vagytok kíváncsiak, látogassatok el erre az oldalra!
A The Occermomblog.com cikkének felhasználásával a cikket írta Bánosi Eszter, szakértőként mancsával a tartalomba beleszólt macskája, Áfonya professzor:
