tavasz

„Slow karácsony”: Ajándékozd az idődet az ünnepekre!

2017. december 12.
„Slow karácsony”: Ajándékozd az idődet az ünnepekre!

Emberi természetünk olyan, hogy gyakran a sürgős dolgokat helyezzük az igazán fontos dolgok elé. A karácsonyi készülődés általában sajnos nem a sürgős teendők közé tartozik, és mivel annyira el vagyunk foglalva a munkával, alig, vagy csak nagyon nehezen tudunk megérkezni az ünnepek gondolatához. Mikulás napján részt vettem a Funzine kerekasztal-beszélgetésén, ahol Krajcsó Nelli, a Slow Budapest alapítója, dr. Marky Ádám orvos, vezető tanácsadó és mindfulness kutató, valamint Neer Dorottya , a reggeliző hely és kávézó felfedező Breakslow társalapítója beszélgettek erről a mindenkit érintő témáról, érintve a gyereknevelés kérdéseit is.

„A lassítás nem arról szól, hogy láb lógatva üldögélek egy padon és fütyörészek. A lassítás az egyensúly megtalálását jelenti. A mérlegünk egyik serpenyője tele van rohanással, pörgéssel, eredmények hajszolásával, gyors tempóval, a másik serpenyőbe viszont elfelejtünk rakosgatni dolgokat, vagyis nem hagyunk időt a feltöltődésre, pihenésre, befelé fordulásra, a saját belső hangunk meghallására.” (Krajcsó Nelli)

Ha jobban beleásnád magad, mit jelent a lassítás, katt ide!

Nelli 2012-ben alapította a magyarországi slow mozgalmat, amelynek több évtizedes története van már külföldön, és a „slow food”-al (vagyis a túlzott fogyasztás, a gyorsételek elleni kampánnyal) indult a 80-as években. A minőség pártolása a mennyiség felett hamarosan több területre is kiterjedt, például a városi életre, az oktatásra, de megjelent a designban és a gyermeknevelésben is. A slow parenting („lassú gyermeknevelés” vagy „egyszerű gyermeknevelés”) egy olyan nevelési stílus, amelyben nem szervezik túl a gyermek életét, és ehelyett inkább arra biztatják őket, hogy a saját tempójukban ismerjék meg a világot. A slow parentingért elkötelezett szülők azt is szorgalmazzák, hogy mind a tevékenységek, mind a játékok a természetben történjenek inkább. E szellem jegyében a televíziózást sem pártolják, mivel nem interaktív, nem ösztönöz gondolkodásra, rengeteg időt vesz igénybe, felesleges ingereket, vágyakat vált ki a gyerekekből, különösen ilyenkor, karácsony közeledtével. (Vannak, akik megengedőbbek, és inkább a televízió tudatos kihasználására biztatnak.)

A slow parenting egyik fontos pillére az úgynevezett „lusta szülő”, ami egy alternatívája lehet a túlnevelésnek. Az angol író, Tom Hodgkinson által bevezetett fogalom központi alapfeltételezése az, hogy a gyermekek az idő nagy részében el tudják foglalni magukat, képesek önmagukra vigyázni, és ettől a szülők is boldogabbak lesznek, hiszen több időt tölthetnek pihenéssel. Érdemes felfedezni azt, hogy mikortól képesek a gyerekek önállóan is megcsinálni bizonyos dolgokat (pl. reggelit készíteni maguknak).

„A gyereknevelés az, hogy semmi sem úgy történik, ahogy elvártad”

Dr. Marky Ádám szerint, ha szimpatikus számunkra a lassítás filozófiája, akkor kis lépésekben kezdjük. „Persze lehet nagy lépésekben is gondolkodni” – véli. „Mi nagy lépésben gondolkodtunk, mert a két gyerekkel kiköltöztünk Nagymarosra. Azt gondoltuk, hogy a lányoknak jó lesz, ha olyan helyen nőnek fel, ahol nincs még tablet az oviban. Persze ennek vannak kevésbé jó oldalai is, most például leesett a hó, a vonatok nem jártak, nem lehetett kiállni a kocsival, ezért a lányokat szánkóval vittem óvodába. Mi megpróbálunk nekik olyan környezetet biztosítani, ahol jelen tudjanak lenni” - mondja. „A kisebb lépések itt azt jelentik, hogy a gyerekek példákat tanulnak meg, ezért figyelnem kell arra, hogy mit mutatok nekik. Ha engem stresszesnek lát, ő is az lesz. A gyereknevelés szerintem a legjobb dolog arra, hogy az ember a mindfulness-t, vagyis a tudatos, elfogadó jelenlétet gyakorolja. Az életben a legnagyobb stressz az, ha valami nem úgy történik, ahogy elvártuk, a gyereknevelés pedig pont ez. Megtanít arra, hogy ne impulzívan viselkedjünk. A nevelés 97%-abból áll, hogy mi milyen példát mutatunk. Lehet tanácsadó könyveket olvasni, de mindez mit sem ér, amíg a gyerek nem azt látja tőlünk, amit viszont szeretnénk látni tőle.”

De hogyan tudnánk mi magunk gyakorolni ezt a tudatos jelenlétet, és kevesebb stresszt hazavinni, főleg ebben a rohanós időszakban? Nelli szerint a lassulás önismereti folyamat, és nem léteznek kész trükkök, praktikák. Főleg azért nem, mert nekünk magunknak kell rájönnünk, miért rohanunk annyit, kell-e egyáltalán így tennünk, illetve hogy mi az a tevékenység, ami valós feltöltődést nyújt a számunkra. Ez a rohanós, kapkodós időszak viszont lehetőséget adhat nekünk arra, hogy elgondolkodjunk a változtatáson, és apró lépésekkel elinduljunk saját belső egyensúlyunk, így egy sokkal elégedettebb, teljesebb élet felé. A szakemberek ezeket a tippeket ajánlják nekünk:

  • Ádám szerint nagyon fontos, hogy ne akarjunk mindent egyszerre megváltoztatni. Ne haragudjunk magunkra, ha nem tudjuk otthon letenni a munkát, hiszen már az iskolában is arra kondicionáltak minket, hogy hazavigyük a feladatinkat. Egyszerre csak egy dolgot vigyünk be az életünkbe, például innentől kezdve törekedjünk arra, hogy egy teljes óra figyelmet szentelünk egy szerettünknek minden héten.
  • Dóri azt tanácsolja, hogy ha tehetjük, keljünk fel 10 perccel előbb, hogy legyen időnk magunkra, mielőtt elindítanánk a családot. Bátrabbak próbálkozhatnak Ádám módszerével is: ő hagyja a lányokat aludni, az egész család komótosan készülődik, ezért mindig elkésnek az oviból.
  • Ne csak sürgős, nyomasztó és stresszes teendőket vezessünk fel a határidőnaplónkba, hanem olyan tevékenységeket is, mint például az énidő. Ebben segítségünkre lehet az Anti-határidőnapló, melynek készítői arra törekedtek, hogy útmutatásaik segítségével visszataláljunk az örömöt adó tempóhoz, a családdal töltött meghitt pillanatokhoz, feltöltő tevékenységekhez.
  • Menjünk digitális detoxra: A közösségi oldalak állandó figyelése egyébként is idő- és energiarabló tevékenység, ám karácsonykor különösen frusztráló lehet az anyukák számára, akik azt látják, hogy míg ők hullafáradtak a hajtás miatt, mások gyönyörű karácsonyi lakomák fotóival büszkélkednek. Ilyenkor könnyen hibáztathatjuk magunkat tökéletlenségünk miatt. Ne tegyük!
  • Engedjük el a karácsonnyal kapcsolatos elvárásainkat: hatalmas stresszfaktor lehet az is, hogy jól akarunk ünnepelni, pedig a karácsony varázslata sokszor elpukkad a hétköznapok cudar valóságában. Engedjük meg, hogy úgy legyenek a dolgok, ahogy vannak, ezzel rengeteg stressztől kíméljük meg magunkat.
  • Pihenjünk, keressük a feltöltődést: Az év vége felé tapasztalható embertelen tempó teljesen ellentétes természetes igényeinkkel. Nelli szerint a természet ilyenkor nyugovóra tér, és mivel mi is természeti lények vagyunk, normális, ha sokkal fáradékonyabbnak érezzük magunkat. Kuckózzunk be együtt minél többet, mozogjunk, és fogyasszunk meleg ételeket, hogy ne veszítsünk energiát.
  • Szórjuk meg a napunkat jelenlétpillanatokkal: kezdjünk el tudatosan figyelni magunkra, az ételek zamatára, illatára, állagára, a lélegzetünkre, a testünkre. Ezzel le tudjuk csillapítani kicsit az oda-vissza csapongó elmét.
  • Kezdjünk el meditálni. Napi 10-15 perc meditáció 8 hét alatt kimutathatóan pozitív változással van szervezetünkre, immunrendszerünkre. A legjobb, ha magunktól meditálunk, de kezdetben kérjük szakember segítségét. Mindfulness gyakorlatokat gyerekek is végezhetnek bátran!
  • Végül tegyük félre a „kell”-eket. Legyen innentől fogva a mindennapjaink része az, hogy a belső elégedettségünkre figyelünk, arra, ami már van, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amiben (állítólagos) hiányt szenvedünk.
  • Plusz 1 tipp a Játékszigettől: Az ajándékok utáni lótás-futást áthidalhatjuk webes rendeléssel, és törekedjünk arra, hogy olyan ajándékokkal (pl. társasjátékok) lepjük meg szeretteinket, amelyek közös időt és élményt adnak. Felnőtteknek az is jó ajándék, ha leírjuk neki, miért szeretjük őt.

A 2018-as évben többet foglalkozunk majd a slow parenting témájával! Addig stresszmentes készülődést kívánunk!

Bánosi Eszter